Egy kis gyermekirodalom húgocskám kedvéért. ;) Nagy kedvencem!

Olyan, mintha álomban járna az ember. Az ég tündérszoknyakék.
– Na gyere – mondta Tupakka –, megmutatom.
Végigmentünk egy rőzsekerítéssel szegett dombocskán, a kerítés mögött almafák és egy htalmas fehércseresnyefa. A fehércseresnyefán volt egy sárgarigófészek. Fehérre meszelt, kétszárnyú léckapu nyílt a rőzsekerítésben. Tupakka kinyitotta. A téglával átabotában kirakott, foghíjas járdán megindultunk egy jó vaskos, sárgára festett falú ház felé. A vastag falba épített erős ajtó barátságosan hívogatott, de Tupakka továbbterelt a gazdasági udvarra. Innen lehetett egy falépcsőn fölmenni a padlásra. Akkor hát a padláson lesz – gondoltam –, és kopogtam fölfelé Tupakka után.
Odafönn egy lelakatolt ajtó őrizte a vastag falú ház padlását, vele szemben az istálló tetőtere, dugig szénával. Vártam, hogy előhalássza buggyos nadrágja valamelyik rejtélyes zsebéből a tekintélyes lakatkulcsot. De nem, a szénapadlás felé terelt. Átböcölléztünk a süppedős szénatengeren. Az istálló homlokfalánál Tupakka szétkotorta a szénát.

Nem szeretem az általánosítást, főleg ha az a férfi-nő nem kifejezetten pozitív hangú megkülönböztetését hangsúlyozza. A foci vb kapcsán mégis naponta ilyenbe ütközöm. Főleg a női magazinok sajnálnak most bennünket nagyon, elvégre egy hónap tömény futball az életünk. Vagy a párunké, legalábbis. Borzasztó. Mindenféle alternatív, "nőcis" programötletet sorakoztatnak fel a túlélésért. Köszi, én inkább a meccset nézem, nem baj? :) A címben említett kifejezéseket elvileg hírből sem kellene ismernem, de legalább is használnom. Csakhogy, a helyzet úgy áll, hogy a páromnál is jobban vártam a világbajnokságot, és a nap fénypontja tud lenni (2-4-6x45 percben), amikor egymás mellett üldögélünk a kanapén és nézzük a meccse(ke)t. Nem olyan nagy baj az, hogy a bevásárlólista, a munka és a macskáink viselt dolgai mellett a vébéről is folyik az aktuális csevegés köztünk. Sokat hallom, hogy ááá, a nők és a futball... Igen-igen, én megnézem a sportos felsőtesteket, a mezek szabását. De ettől még tudom például, hogy mi az a les, miért szaladgál egy-egy darázs- (esetleg érett mangó?) színbe öltöztetett zászlós oldalt, a vonal mentén, hogy szöglet ovális és kerek stadionban is van... Volt idő, amikor még jó kis hazai meccsekre is kijártam.

Szólj hozzá!

Címkék: foci vb

Ezt a rovatot folyamatosan frissítem majd, aktuális és korábbi "gyűjtésekkel". Többnyire szerzőnként lesznek a bejegyzések, ha adott műből szeretnétek idézetet, használjátok az oldal keresőjét, hátha. Lesznek nem kifejezeten komoly és elgondolkodtató, mint inkább vicces szövegrészek is, esetleg csak egy-egy kifejezés - minden, ami tetszett.


 

Az áruló szív (Babits Mihály fordítása)

Lehetetlen megmondani, hogyan támadt az első gondolat agyamban: de amint egyszer megfogant, kísértett éjjel-nappal.

...az a mély, elfojtott hang volt, mely akkor szakad föl a lélek fenekéből, ha csordultig tölti az iszonyat.

...azt hittem, a szívem kettéreped...

Hosszú szakállú, ősz öregember üldögélt a padon, és esernyőjével valamit rajzolgatott a homokba.
– Menjen arrébb! – szólt rá Pavlik, és leült a pad szélére.
Az öreg arrébb húzódott, majd a kipirult, mérges képű fiúra nézett.
– Bántott valaki? – kérdezte.
– Aztán miért érdekli? – sandított az öregre Pavlik.
– Engem ugyan nem érdekel! Csak az előbb hallottam, hogy kiabáltál, sírtál és veszekedtél valakivel…
– Már hogyne veszekedtem volna! – dörmögte mérgesen a fiú. – A vége úgyis az lesz, hogy világgá megyek.
– Elmész?
– El én! Már csak Lonyka miatt is. – Pavlik ökölbe szorította kezét. – Csepp híja volt most is, hogy nem kapta meg a magáét. Egyetlen festéket sem akart adni! Pedig mennyi van neki!

Szólj hozzá!

Címkék: mese

mickie 2010.06.15. 17:10

A kék amulett

Éppen egy éve, hogy Görögországban Rodosz szigetén jártunk. Első közös utunk külföldre, tengerpartra, repülővel. Ahhoz képest, hogy mennyire emlékezetes volt, csak meséltük, meséltük az élményeket, de le nem írtunk egy sort sem a nyaralásról, a görögökről, vagy bármiről, ami ide kapcsolható. Legfőbb ideje pótolni ezt, az emlékekre és a sok-sok fotóra hagyatkozva, szépen lassan...

Először arról a kék amulettről szeretnék írni, ami úton-útfélen visszaköszönt, és aminek akkor nem tulajdonítottunk különösebb figyelmet. Mostanra mégis az egyik legjellegzetesebb nyaralást idéző szimbólumunk lett. (Talán mert kék, talán mert szép...)
Sötétkék alapon egy világoskék szemet kell elképzelni, ami hol kerek, hol csepp formájú. (A már itthon beszerzett ajándék hűtőmágnes képe álljon itt szemléltetésképp.) Ez a kék szem a görögök - és más mediterrán népek, arabok, törökök - hite szerint a szemmel verés, az ártó pillantások ellen véd. A görög meggyőződés alapján, az ún. "evil eye" (ματι), a gonosz szem egy olyan negatív erő, amely többé-kevésbé mindannyiunkban jelen van, de főleg a szőke, kék szemű emberek bírnak vele. Akár tudattalanul is kárt tehetünk ezzel az erővel, elég, ha túl sokáig nézünk, bámulunk valakire vagy valamire (tárgyakra is hatással lehet) – különösen, ha ezt irigykedve tesszük. Ezért van az, hogy bár a görög szülők nagyon büszkék a gyermekeikre, azt nem szeretik, ha megbámuljuk őket, mert a rossz pillantástól a gyerek "megboszorkányosodhat vagy kivívhatja az istenek irígységét" (-erre az Assimil úti zsebkönyv is külön felhívja a figyelmet). Biztos, ami biztos, az evil eye kivédésére a görögök kék szemet mintázó amuletteket hordanak a nyakukban és a csuklójukon. Számtalan méretben kaphatók ezzel a szimbólummal a legkülönfélébb ékszerek még a kis szupermarketekben (azaz a sarki bótban) is. A szuvenírek mellett rengeteg étterem és üzlet falára függesztve is feltűnt a kék szem, akkor azt hittük, főleg dekorációként. Az utolsó napokban, amikor már az én csuklómon is ott díszelgett az ajándékba kapott karkötő - sok kis szemmel megfestve -, megkérdeztük kedvenc pincérünket, Simont, hogy mit is jelent ez a motívum. "It means luck" - jött a válasz, majd a karkötőmre nézve még mosolyogva hozzátette: "You have too much lucky now." :) Egyébként, tényleg szerencsét hoz nekem, azóta is.

A görögök a kék színt alapvetően védelmezőnek tartják, így az ilyen árnyalatú kövek is a szem-amuletthez hasonló szerepet tölthetnek be náluk, akárcsak az autóban, hajóban vagy a ház falára fellógatott fokhagyma.
A teljesség kedvéért még annyit említenék, hogy a kék üveggyöngyszem Törökországban a görög megszokásnál is hangsúlyosabban jelen van, ők nazar amulettnek (nazar boncuk) nevezik, de az iszlámon kívüli körökben használatos az Allah szeme kifejezés is (a vallás tilt mindenfajta istenábrázolást, ezért a hívők nem nevezhetik így).

mickie 2010.06.14. 19:33

Álomtündér

Csendes októberi éjjel
Fent ezernyi kis fény ragyog,
Felhő-paplan alól a hold
Sugárba vonja ablakod.

Kispárnádat átölelve
Békésen alszol ágyadon,
Nesztelenül hozzád lépek
Amint álmodat vigyázom.

Naponta eljön az idő,
Mely életedből megmaradt,
Nem több, csupán álomvilág
- Számomra örök pillanat.

Kizártál a valóságból,
És visszakérted szíved is.
Látod, én mégis maradtam,
És eljövök majd holnap is.

Nem tudtam, és nem adhattam,
Hiába kérted szívedet,
Hogy lehetne összetépni
Ezernyi apró láncszemet?

Te nem adhattad életed,
Ígyhát enyém lett az álmod,
Éjjelente félhomályban
Tudod, itt leszek és várok.

Egyszer majd egy édes este
Ajkadon mosoly suhan át,
Tudni fogom, rólam álmodsz
S találkozunk - "odaát".

by mickie

Ezt a rovatot folyamatosan frissítem majd, aktuális és korábbi "gyűjtésekkel". Többnyire szerzőnként lesznek a bejegyzések, ha adott műből szeretnétek idézetet, használjátok az oldal keresőjét, hátha. Lesznek nem kifejezeten komoly és elgondolkodtató, mint inkább vicces szövegrészek is, esetleg csak egy-egy kifejezés - minden, ami tetszett.


Leslie L. Lawrence könyvekből is!

Az álom nem más, mint a valóság elemeinek mozaikszerű újrarendezése.

A kíváncsiság késpengéjét forgatja a szívemben...

Két dolog hajtja előre a világot: a változás és a változatlanság.

A vers füzetbe kerülésének apropója, hogy Mazsi cicánk nemrég ezt lapozta fel a Szabó Lőrinc kötetben (...) Felolvastam hát neki, és ami a legfőbb, kicsit magunkra ismertem benne. "Veszekedtem a kisMAZSImmal, mint törpével egy óriás..." Hiszen folyton rosszcsontkodik.
A Lóci óriás lesz egyébként a Pesti Napló, 1933. július 23-i számában jelent meg, bizony, lassan 77 éve. Érdekesség még, hogy a költő Lóci fia mellett lányáról, Kiskláráról is írt verseket, ezek talán kevésbé ismertek.

Lóci óriás lesz

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázresóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Úgy hívták, hogy Veronka. Nagyon kedves kislány volt, csak egy icipicit hiú. Azt szerette volna, hogy a világ összes költője állandóan csak neki írjon verset. És minél hosszabakat. De sajnos a világon egyetlenegy költőt sem ismert, és – ami még ennél is jobban fájt neki – a világ egyetlen költője sem ismerte őt. Így aztán soha senki nem írt neki verset.
Egy napon Veronka éppen a ház körül tett-vett (nagyon szorgos-dolgos kislány volt tudniillik), mikor is hatalmas szívszaggató sóhajtások ütötték meg a fülét. Annyira megütötték, hogy egészen piros lett a füle csücske, és Veronka felszisszent. Gyorsan a konyhába sietett, mert onnan vélte hallani a sóhajtozást, és a szépen elmosogatott edények között megpillantott valakit. Egy egészen kicsike kis költőcskét.
Veronka nagyon megörült neki, megkínálta egy kis háztartási keksszel (mással is szívesen megkínálta volna, de hirtelenjében nem talált semmi mást), és megkérdezte tőle, miért sóhajtozik.

Megkértem a sápadt holdat
Nézzen le rám kedvesen,
Fürkéssze ki, hol pihent le
Ma éjjel a kedvesem.

Távol tőlem, kis szobában
Álmodik-e csendesen,
Onnan fentről, félig telt Hold
Világíts rá, fényesen.

Sugár karod nyújtsd ki felé,
Mintha volna két kezem,
Simítsd végig a homlokát,
Hadd aludjon édesen.

Csókot is hints az ajkára,
S szemem csillog könnyesen,
Sápadt Holdat lesve várom,
Gondolsz-e rám, Kedvesem.

by mickie

Ezt a rovatot folyamatosan frissítem majd, aktuális és korábbi "gyűjtésekkel". Többnyire szerzőnként lesznek a bejegyzések, ha adott műből szeretnétek idézetet, használjátok az oldal keresőjét, hátha. Lesznek nem kifejezeten komoly és elgondolkodtató, mint inkább vicces szövegrészek is, esetleg csak egy-egy kifejezés - minden, ami tetszett.


Könyvcímek nélkül:

A fiatalság olyan hiba, amiről az idő, sajnos, túl hamar leszoktatja az embert.

Ha az ellenséged lőtávolban van, akkor te is.

Az igazság olykor fáj - lerombolja az ember illúzióit.

Az 1931-ben írt költemény a Te meg a világ (1932) című verseskötetben jelent meg.
Számomra az őszinte és szerelmes önzés szavakba öntése. A kedves felé megfogalmazott elvárások, követelések miatt már-már negatív hangvételű, de végső soron - ha nem is merjük kimondani - nem vágyik hasonlókra minden szerelmes? Egyszerűen csak: én jelentsem neki a Világot...

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
vagy a törvény mit követelnek;
bent maga ura, aki rab
volt odakint,
és nem tudok örülni, csak
a magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku: nékem
más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.

Jack Canfield és Mark Victor Hansen amerikai személyiségfejlesztő szakemberek első, zöld szegélyű gyűjteményében jelent meg a következő elbeszélés:

Bennet Cerf említi az alábbi megindító történetet az autóbuszról, amely egy mellékúton zötyögött valahol a déli államokban.
Az ablak mellett keszeg öregember gubbasztott, ölében nagy csokor friss virág. A másik oldalon fiatal lány ült, s tekintete minduntalan a férfi bokrétájára tévedt. Egy idő múlva az öreg leszálláshoz készülődött. Hirtelen ötlettől vezérelve a lány kezébe nyomta a csokrot.
- Látom, nagyon szereti a virágot, azt hiszem, a feleségem sem bánja, ha itt hagyom. Majd megmondom neki, hogy magának adtam.
A lány elfogadta a kedves ajándékot, s a buszról figyelte, amint az idős férfi leszáll, és elindul az útmenti kis temető felé.

Ezt a rovatot folyamatosan frissítem majd, aktuális és korábbi "gyűjtésekkel". Többnyire szerzőnként lesznek a bejegyzések, ha adott műből szeretnétek idézetet, használjátok az oldal keresőjét, hátha. Lesznek nem kifejezeten komoly és elgondolkodtató, mint inkább vicces szövegrészek is, esetleg csak egy-egy kifejezés - minden, ami tetszett.


 

Ó, be szép az élet s minden más madár (1986)

...egy fénypötty, amit senki se vesz észre, ha elveszik, de nélküle félhomály van odabent...

A szívemen karcolások, hajszálrepedések...

...én már kinőttem az élet nagy dolgaiból...

mickie 2010.06.01. 13:02

Egyszer minden...

Egyszer minden csodálatos álom véget ér. A szerelem, amely szívedbe döfte sugarát éget és megsebez, s a fájdalom fullasztó ködén át csak egyetlen menedékre találsz:
a lassan felszívódó múlt kristályos darabkái után kapkodsz kétségbeesetten; a föld elmozdul, s te görcsösen kapaszkodsz az édes emlékek hullámos szegélyébe. Elég egy apró mozdulat, hogy zuhanni kezdj...

by mickie

Egyik kedvencem Lázár Ervintől (1936-2006); 1988-ban írta, majd az 1990-es Franka cirkusz című hangjáték-kötetben jelent meg. Évekkel ezelőtt kaptam kölcsön a könyvet, amiből sok-sok idézet és ez a történet landolt a jegyzetfüzetemben.
Egy család életébe csöppenünk bele, ahol a szülők a tények tagadásával, a felesleges magyarázatok gyártásával drámaian próbálják megvédeni életük törékeny biztonságát. Csakhogy, mindez nem rajtuk múlik... Elég hosszú lesz, de érdemes végigolvasni!


 

Szereplők: Anya, Apa, Sanyi, Misi, Ferkó

A háttérben dübörgő kemény rock.

mickie 2010.05.30. 10:53

Kívánság-csillag

Fénylő két kis csillag egy nyári éjszakán:
Te vagy s én, az ég kékjének két felén;
Távol egymástól mindennek kezdetén.
Ám egy csendes szép estén másképp szállt le a nap,
Sápadt hold fényében a közelben láttalak.
Ott ragyogsz azóta a remény éj-egén,
Szemed egy szikrája harmatként hull felém.
Tündöklő szépség: elvakít, megragad
Ezüst harang csendül, egyre csak hívogat...
Végtelen mély tenger, örvénylő fergeteg,
Csöppnyi szív lámpását csak érted gyújtja meg.
Halványan pislákol, erőtlen fáklyaláng
Nyugtalan kis csillag, észrevesz talán?
Csillámport hord a szél, hallgatod mit üzen,
Lebben a ködfátyol, rád tekint hirtelen.
Suttogva int feléd, villódzik szüntelen,
- Eljött hát, engem hív, ezt mostmár elhiszem.
Sóhajok füzérét nem fontad hiába,
Megkaptad, tiéd lett szíved boldogsága.
Indulj hát, vár az út, vágyaid hajtanak
- De érzed, már túl késő, elgyengít a pillanat.
A végső cél oly közel, tündöklőn ott ragyog
Lépsz felé, de mégsem, vég-erőd elhagyott...
Fénylő hullócsillag, nyári éjszakán
Érted hunyt ki fénye, kit szeretett, igazán.

by mickie

Igaz, hogy a hét elején volt aktuális, de mégis szeretnék megemlékezni erről a napról. Kedden reggel Kedves az irodába indult, ahogy máskor is - vállára kanyarítva egy sötétkék törülközőt, biztos, ami biztos. Május 25-e az a nap, amikor - a kívülállók számára - ismeretlen okokból a város, de továbbmegyek, az univerzum bármely pontján feltűnhet egy-egy törülközőt szorongató, esetleg a vállán hordozó ember. Nincsen (még) sok belőlük. Az egy dolog, hogy "az esti monszun" hozta csapadék ellen éppen kapóra jött egy törcsi, de nem ilyesfajta előrelátásról van szó. A törülköző jelen esetben szimbólum és tisztelgés Douglas Adams (1952-2001) angol író emléke előtt. Ő a szerzője az 5 kötetes és méltán népszerű GALAXIS-trilógiának (nem tévedés a kötetszám, illetve a teljes pontosság kedvéért, immár egy hatodik kötet is létezik*). Hogy miért éppen egy törülközőt (esetleg fürdőlepedőt) illik ilyenkor magunknál tartani? Röviden: mert "sokkal biztonságosabb a világegyetem, ha van nálunk egy törülköző". :) A lényeget a Galaxis útikalauz eképpen fogalmazza meg:

Ezt a rovatot folyamatosan frissítem majd, aktuális és korábbi "gyűjtésekkel". Többnyire szerzőnként lesznek a bejegyzések, ha adott műből szeretnétek idézetet, használjátok az oldal keresőjét, hátha. Lesznek nem kifejezeten komoly és elgondolkodtató, mint inkább vicces szövegrészek is, esetleg csak egy-egy kifejezés - minden, ami tetszett.


Művek megjelölése nélkül, csak úgy ömlesztve:

Természetesnek lenni a legnehezebb póz, amit az ember felvehet.

Ebben a világban csak két tragédia van. Az egyik, ha nem kapjuk meg, amit akarunk; a másik, ha megkapjuk.

Mindenki a maga baklövéseit nevezi tapasztalatnak.

mickie 2010.05.28. 20:40

Hell's Kitchen

Szeretem a sorozatokat. Jópárat nézek is. Előfordul, hogy tömbösítve. Legutóbb a Hell's Kitchen, vagyis a Pokol Konyhája okozott nálam súlyos függőséget. Bár ez inkább reality show, mint hagyományos értelemben vett sorozat. Itthon a Viasaton látható. Kábeltévé híján szinkronos részt még nem láttam, de gyanítom, hogy sokat nem veszítettem ezzel - eredetiben viszont már sikerült végigizgulnom mind a 6 évadot. Június 1-től itt a következő széria első része! :)
Az úgy kezdődött, hogy láttam egy előzetest, Gordon Ramsay valami elképesztő hangnemben üvöltözött a konyhai személyzettel. Ezmiez? Egyre jobban érdekelt. Először egy Kitchen Nightmare US (nálunk a Konyha ördöge) epizódot néztem meg. Egy másik sorozat a FOX-on, amelyben bajba jutott amerikai éttermek szénáját próbálja rendbe tenni - a maga módján, a nyers és vérlázító fellépéstől sem visszariadva. Mondjuk, aki kibírja vele azt a pár napot, és még hallgat is a tanácsaira, annak fellendülhet az üzlet. Valamiért úgy érzem, hogy az egész undokság inkább csak showelem. Meghökkent, de el is gondolkoztat, ezért hatásos. Nem sokkal ezután megszereztem a komplett első amerikai Hell's Kitchen évadot (angol változata is van, ott csak az első szériát vezette Ramsay). Nagyjából másfél nap alatt megnéztem - egyszerűen nem bírtam abbahagyni. A fentebb említett show nyugdíjastábor ehhez képest! Odamegy a sok lelkes amatőr, esetleg tapasztaltabb executive séf, és pillanatok alatt olyan verbális pofonokban részesülnek, ami elfeledteti velük, hogy kinek volt gyerekszobája vagy hogy egyáltalán letett-e már szakmailag bármit is az asztalra. Show a javából, Gordon pedig óriási showman. Amikor dolgozik, ezer fokon ég és ezt elvárja a "beosztottaktól" is. Azt nem hiszem, hogy egyáltalán nem tiszteli a másik individuumot. Tiszteli, de a "fine dining" fogalmát még inkább. És aki ilyen felsőbb kulináris szinten szeretne helytállni nála, annak szüksége van nemcsak konyhai alapokra és kiváló ízlésre (palate), de minden lelki erejére is. Meg még arra a kis pluszra, amitől a sztárséfnél befutó lehet.

mickie 2010.05.28. 14:42

Gyerekszáj

Húgocskám cserfes kicsi lány volt, a mondásaival megtöltött volna néhány füzetet. Akkoriban még nem gyűjtöttem idézeteket, így csak az alábbi gyöngyszemek maradtak fenn az utókor és lassan nagykorú önmaga számára (újságnak is beküldtem már őket, ezért a formalitás). :)

Négy-öt éves korától Tündi nagy dinoszaurusz-szakértőnek számított. Lelkesen mutogatta játékfiguráit a nagymamának, tudományos magyarázattal kiegészítve:
- Látod, ez itt a húsevő Tyrannosaurus-Rex, ez pedig egy Triceratops.
Mama elképedve hallgatta.
- Jaj, kislányom, én ezeket ki sem tudom mondani!
Röviddel ezután Tündi ismét hozzá fordult:
- Mama! Mondd azt, hogy traktor!
- ...Traktor - bizonytalankodott a nagyi, értetlenül keresve a kérés okát.
- Na, látod! - derült fel a kisunoka. - Ha tudod mondani, hogy trraktor, akkor azt is tudod mondani, hogy Trriceratops!

A balatoni nyaralásból hazaérve élménybeszámolóra került sor. Mama bíztatta Tündit:
- Meséld el anyának, mit láttunk egyik este a parton?
- Láttuk a ...napleventét!

Anya gyakran figyelmeztette a kislányt:
- Ne rosszalkodj, Tündikém, mert felmegy az agyvizem!
Mégis előfordult persze, hogy rossz fát tett a tűzre és büntetést kapott, amit így kommentált:
- Anyának felment a nagyvize...

by mickie

mickie 2010.05.27. 16:40

Cseppnyi élet

Bíborszínű ég szegélyén
Új hajnalra ébredt a nap,
Harmatcseppként friss virágon
Így kezdted meg utadat.

Honnan jöttél, merre tartasz?
E csöppnyi lét is rejtelem.
Azt tudod csak, vár a végzet
A messzi élet-tengeren.

Egy vagy csupán millióból,
Egy alaktalan víz-darab,
És hogy az óceánt elérd,
Meg kell találnod önmagad.

Rejtélyes, vad világon át
Nincs biztos nyom, mely elvezet;
Saját úton kell majd járnod,
Formálni vízcsepp-életed.

Olykor érzed, egyedül vagy,
Így értelmetlen küzdened,
Visszautat nem találnál,
De már megállnod sem lehet.

Ekkor jön egy futó zápor,
És megcsillantva csöpp szíved
A helyes ösvényen járva
Útitársad lelheted.

Rátalálsz a boldogságra
És formátlanság alakot vet,
Patak vagy már, kis folyócska,
Több napsugár sem fenyeget.

Az út végén óceán vár,
A tündöklő kék rengeteg,
S itt tartva, már elmondhatod:
Beteljesült életed.

by mickie

Ezt a rovatot folyamatosan frissítem majd, aktuális és korábbi "gyűjtésekkel". Többnyire szerzőnként lesznek a bejegyzések, ha adott műből szeretnétek idézetet, használjátok az oldal keresőjét, hátha. Lesznek nem kifejezeten komoly és elgondolkodtató, mint inkább vicces szövegrészek is, esetleg csak egy-egy kifejezés - minden, ami tetszett.


 

Szép nyár

A színek az ablakon át jönnek be, a napfénnyel.

 

Az ördög kastélya

...mélabúra hajló, magányos ember, abból a fajtából, amely addig gondolkozik az életén, amíg kitalálja a sorsát.

...az a két ember úgy aludt, mintha beléjük szorult volna a lélek...

mickie 2010.05.26. 16:58

Madárka

A kislány az ablaknál üldögélt. Homlokát a kellemesen hűvös üveghez nyomta, így egészen a kertben álló fa tövéig látott. Odalent kisöccse és a kutyusa vidáman szaladgáltak, kergetőztek az árnyékban. Ragyogóan sütött a nap, a magasban fecskék cikáztak. Szerette elnézni őket, csodálta gyors és ügyes mozgásukat, bársonyos tollukat. Tudta, már csak pár hét, és útnak indulnak majd, közeleg az ősz.
De most még szép idő volt. Mennyire szerette volna ő is élvezni a friss levegőt, a madárcsicsergést! De sokat betegeskedett, ezért a doktor bácsi szigorúan szobafogságra ítélte.
Szomorúan üldögélt hát, szemét a közeli faágra emelve, amelyet épp egy verébsereg vett birtokba hangos csiviteléssel. Megszámolta, éppen öten voltak. Akárcsak egy nagy család. Mindegyik kismadárnak volt valami egyedi vonása, ő legalábbis így látta. Jól ismerte őket. Gyakran órákig ült mozdulatlanul, és figyelte a fák lombjába rejtett, szüntelenül pezsgő életet. Szülei sokszor mondogatták: ebből a lányból egyszer ornitológus lesz!
A kislány nem tudta, hogy az milyen madárfaj lehet. De biztos volt benne, hogy egyszer régen ő is szabadon repdesett a mezők felett, a felhők között. Talán rigó volt, talán cinege. Egyedül varjú nem szeretett volna lenni, azok olyan ijesztőek és csúnyák is.
Gondolatai hirtelen visszatértek a szobába, amint nyílt az ajtó. Nagymama lépett be, kezében kis tollgombolyaggal:
- A kerítés tövében találtam. Azt hiszem, beteg. - Azzal az ölébe csúsztatta a pihegő madárkát. A kislány szeme elkerekedett. Kezébe vette, megvizsgálta. Verébfióka volt. Bal lába megsérült, repülni pedig még nem tudott.
- Majd én meggyógyítalak, te szegény! Tudom, milyen rossz lehet! - És nekilátott valami fészket készíteni a kis betegnek. Sínbe rakta törött lábát, etette-itatta, gondját viselte.
Onnantól kezdve el is feledkezett a szobafogságról. Az idő gyorsan telt. Pamacs - mert így nevezte el mókásan borzas tolláról - együtt gyógyult pótmamájával, napról-napra erősödött, szárnyait kezdte bontogatni.
Egy késő nyári szép napon, kint az udvaron a kislány kezébe vette a madarat:
- A te lábad meggyógyult, ideje visszatérni a családodhoz. Nem felejtelek el, Pamacs! - így búcsúzott tőle. Még egyszer végigsimította a kis hátát, majd könnyeivel küszködve emelte a magasba, és a kis veréb egyszer csak elröppent. Szemével követte minden szárnycsapását. Szinte érezte a szabadság boldog, könnyed érintését, együtt emelkedett a madárral, egyre feljebb. Már nem sírt, mosolygott.
Néhány év múlva újra átélhette ezt a felszabadult érzést: amikor felállt a tolószékből.

by mickie

Nagy kedvenc eredetiben és Kardos László fordításában.

The Valley of Unrest

Once it smiled a silent dell
Where the people did not dwell;
They had gone unto the wars,
Trusting to the mild-eyed stars,
Nightly from their azure towers,
To keep watch above the flowers,
In the midst of which all day
The red sunlight lazily lay.
Now each visitor shall confess
The sad valley's restlessness.
Nothing there is motionless -
Nothing save the airs that brood
Over the magic solitude.
Ah, by no wind are stirred those trees
That palpitate like the chill seas
Around the misty Hebrides!
Ah, by no wind those clouds are driven
That rustle through the unquiet Heaven
Uneasily, from morn till even,
Over the violets there that lie
In myriad types of the human eye -
Over the lilies there that wave
And weep above a nameless grave!
They wave: - from out their fragrant tops
Eternal dews come down in drops.
They weep: - from off their delicate stems
Perennial tears descend in gems.

süti beállítások módosítása