Metró Hát elkapott ma, kiscicám, az ellenőr a metrón. Nem volt érvényes matricám, kívánom, bárha lett vón. Leszállított – az alagút most énelőttem ásít, s eljutnom több mint bonyolult a kívánt állomásig. S míg kattog egyre távolabb haladva lent a metró, halkan kattog…

Decemberben hugim magával vitt a Szabad-ötletek jegyzéke című darabra a Pinceszínházba. József Attila életébe egy, az irodalom órán tanultaktól teljesen különböző szemszögből volt alkalmunk bepillantani. A költő kezelőorvosához írt önvallomása annyira személyes…

Átváltozás Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.Csúf, de te gyönyörűnek találtál.Végig hallgattad mindig, amit mondtam.Halandóból így lettem halhatatlan.

Ismét külön engedéllyel – és büszkeséggel – teszem közzé ezt a verset. Alant megtalálható a forrásblog, érdemes szemezgetni! :) Egy néma vallomás Nincs hangom, mellyel elmondhatnám, Nincs tollam, mivel leírhatnám, Ceruzám sincs, hogy lerajzoljam, Nincsen rá mód,…

A szerző külön engedélyével – köszönet és puszi érte! :) Korai Hóvirágok Faggyal jött a tél. belém marta ezüstjét, remegő álom csupán, mit szívem epedve kért. egy pillanatot, egy mosolyt, egy érintést mégis messze hullott el tőled az átfagyott kéz. Hideg van.…

Hunyhat a máglya Hunyhat a máglya:Ezek a szomorú, vén szemekNem néznek soha másra. Léda, elűzhetsz:E vén, hű kutya-szemektőlSohasem menekülhetsz. Szerelmi máglya:Fölgyujtja tán újra a véred:Hiába, mindhiába. Jönnek a rémek:Ezek a szomorú, vén szemekEl nem engednek. Néznek.

ha mindenedet odaadnád érte – mit adhatnál neki? egy tökéletes nap sem csak tökéletes percekből épül Ne adj igazat. Neked túl sokba kerül; nekem meg épp van. Szeretlek, mondom. – Látod: már ez a nap sem kelt s telt hiába. ha közelebb van: élesebben látni,…

A megszállott Neved – fekete dörrenés – fájva visszhangzik bennem, és felveri minden pillanat emlékedet és nyugalmamat. Neved, mint elitélt felett ha a halálos dob pereg, szakadatlan és süketen dobol elkínzott idegeimen. Nem akarlak és rád gondolok, gyötrődve és…

Örök A semmi is lehet minden A minden is lehet semmi Ahogy az első percben Csak úgy szabad szeretni.

Csillag, titok! Csillag, titok! Álmodtalak Nyáréjjelen – Legyek szavad! Sugár te magad: Légy fényjelem; Messzi honod Fürdesse szivem. Világod: Szépség, Tisztaság! Sehol szenny – mindenütt virág; Rejti szerelmünk lugasát Álom-kerten, hol ott pihen Álomleány-had…

Középiskolai történelemórák emléke és egy dedikált versgyűjtemény a könyvespolcon – a Jegyzetfüzetben is álljon (legalább) egy költemény a tanár úrtól: S eljött, kiről kamaszként álmodottHajdan, csillagtalan tavaszi éjen át,Kinek hajában szőke ámorokS szemében…

Egyik kedvencem, nagyon tetszik, hogy sajátos ritmusa van. Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelybõl vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal,…

Antarktisz Papír hóvidékén törékeny sorok. Havas jégmezőn fulladó lábnyomok. Megindul, megáll, indul újból a sor. A szánokra fémszürke mennybolt hajol. Az emlék kegyelmét a szív őrzi még. A szem föl se rebben: fagyott kővidék. Fagyott mondatok, hangjatűnt híradás. A…

Olyan üres minden legbelül Nem üzen, csak a magány Veled van, nem vagy hát egyedül Megragad s a mélybe ránt Érzed ahogy a szív gyengül, Körülfon egy fagyos érintés Egy hűvös mosoly csapdája vár Fogoly lettél, gyermekül. Lenézel, s nem leled szívedet, Figyelsz, árnyék se…

Ó, az a harmadik versszak...!  Reménytelenül Lassan, tünõdve Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa…

Tárgyeset A szeretet csak van és vár. Ül lomb-árnyban, ül fellegekben. A szeretet csak van és vár, hogy tárgya legyen, kit szeressen.

Ne rejtőzz el... Ne rejtőzz el, úgyis látlak!Rádcsukom a szempillámat.Benn zörömbölsz a szivemben,S elsimulsz a tenyeremben,s elsimulsz az arcom bőrén,mint vadvizen a verőfény.Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,nagyon jó így, hogy velem vagy.Mindenekben megtalállak, s öröm markol meg,…

Már más karjai védenekÉs más simítja végig arcomatMár nem téged ölellek szüntelenMár más ajkak fogadják csókomat. Te másnak fogod a kezétS más tekintet fürkészi arcodatMár nem hajtod ölembe a fejedMár más várja édes csókodat. Továbblépve – a múlt…

Just wanna shout Just wanna scream Don't want to live this feelin' again Just to tear up Even call it a name This something burnin' me in pain by mickie

Csendes októberi éjjel Fent ezernyi kis fény ragyog, Felhő-paplan alól a hold Sugárba vonja ablakod. Kispárnádat átölelve Békésen alszol ágyadon, Nesztelenül hozzád lépek Amint álmodat vigyázom. Naponta eljön az idő, Mely életedből megmaradt, Nem több, csupán álomvilág -…

A vers füzetbe kerülésének apropója, hogy Mazsi cicánk nemrég ezt lapozta fel a Szabó Lőrinc kötetben (...) Felolvastam hát neki, és ami a legfőbb, kicsit magunkra ismertem benne. "Veszekedtem a kisMAZSImmal, mint törpével egy óriás..." Hiszen folyton rosszcsontkodik. A…

Megkértem a sápadt holdat Nézzen le rám kedvesen, Fürkéssze ki, hol pihent le Ma éjjel a kedvesem. Távol tőlem, kis szobában Álmodik-e csendesen, Onnan fentről, félig telt Hold Világíts rá, fényesen. Sugár karod nyújtsd ki felé, Mintha volna két kezem, Simítsd végig a…

Az 1931-ben írt költemény a Te meg a világ (1932) című verseskötetben jelent meg. Számomra az őszinte és szerelmes önzés szavakba öntése. A kedves felé megfogalmazott elvárások, követelések miatt már-már negatív hangvételű, de végső soron - ha nem is merjük kimondani - nem…

Fénylő két kis csillag egy nyári éjszakán: Te vagy s én, az ég kékjének két felén; Távol egymástól mindennek kezdetén. Ám egy csendes szép estén másképp szállt le a nap, Sápadt hold fényében a közelben láttalak. Ott ragyogsz azóta a remény éj-egén, Szemed egy szikrája…

Bíborszínű ég szegélyén Új hajnalra ébredt a nap, Harmatcseppként friss virágon Így kezdted meg utadat. Honnan jöttél, merre tartasz? E csöppnyi lét is rejtelem. Azt tudod csak, vár a végzet A messzi élet-tengeren. Egy vagy csupán millióból, Egy alaktalan víz-darab, És hogy az…