Csendes októberi éjjel
Fent ezernyi kis fény ragyog,
Felhő-paplan alól a hold
Sugárba vonja ablakod.

Kispárnádat átölelve
Békésen alszol ágyadon,
Nesztelenül hozzád lépek
Amint álmodat vigyázom.

Naponta eljön az idő,
Mely életedből megmaradt,
Nem több, csupán álomvilág
- Számomra örök pillanat.

Kizártál a valóságból,
És visszakérted szíved is.
Látod, én mégis maradtam,
És eljövök majd holnap is.

Nem tudtam, és nem adhattam,
Hiába kérted szívedet,
Hogy lehetne összetépni
Ezernyi apró láncszemet?

Te nem adhattad életed,
Ígyhát enyém lett az álmod,
Éjjelente félhomályban
Tudod, itt leszek és várok.

Egyszer majd egy édes este
Ajkadon mosoly suhan át,
Tudni fogom, rólam álmodsz
S találkozunk - "odaát".

by mickie

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.