2010.08.22. 13:42
József Attila: Reménytelenül
Ó, az a harmadik versszak...! Reménytelenül Lassan, tünõdve Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa…