2010.05.26. 22:19
Cesare Pavese idézetek
Ezt a rovatot folyamatosan frissítem majd, aktuális és korábbi "gyűjtésekkel". Többnyire szerzőnként lesznek a bejegyzések, ha adott műből szeretnétek idézetet, használjátok az oldal keresőjét, hátha. Lesznek nem kifejezeten komoly és elgondolkodtató, mint inkább vicces szövegrészek is, esetleg csak egy-egy kifejezés - minden, ami tetszett.
Szép nyár
A színek az ablakon át jönnek be, a napfénnyel.
Az ördög kastélya
...mélabúra hajló, magányos ember, abból a fajtából, amely addig gondolkozik az életén, amíg kitalálja a sorsát.
...az a két ember úgy aludt, mintha beléjük szorult volna a lélek...
...néhány égő reklám beszélt még a kopasz éghez...
...érezzük a lábunk alatt a domb tömegét...
...az élet nem más, mint amik vagyunk...
A szabadság szörnyűséges erő bennünk.
Az ember csak néz és hallgat.
A világon nincs két egyforma vízcsepp.
A tél a lélek időszaka.
Valahol, mélyen a lelkünkben, nagy békesség és öröm bujkál.
Vagy nincs semmi, vagy a dolgokban is lélek lakik.
...a kis helyeket szerettem, amelyeknek alakjuk és értelmük volt...
...valósággal belefullasztotta őket a szavakba...
...fényes, mély ég nyílt meg felettem...
Híg, rózsaszínű fényre ébredtem...
A síkság gőzölgött a fényben...
...a felhős ég és a tengeri szemhatár még túl sok ember szemében jelenti a makulátlanságot és a vadságot. És a férfiaknak az az ostoba követelése, hogy érintetlenül kapják meg a nőt, annak a régi vágynak vagy inkább buta megrögzöttségnek a maradványa, hogy az ember mindenüvé elsőként akar érkezni...
...az érintetlenség és a vadság keresése azonos a vérontás vágyával...
Kint több volt a csillag, mint a tücsökhang.
Habos szél fújt a völgy felől, a felhők vágtattak.
Az éles fény beleömlött a hajlatok között az üres mélységbe, a látóhatár reszketett.
A langyos szél meg-megújuló rohama, a csillagok és a távoli fények remegése...
...tekintetemmel átölelni az egész tájat...
...az éjszaka nedves volt, sötét és holdtalan; csak a szentjánosbogarak csillogtak...
...majd felitta szemével a gyöngyöző vizet
...hullámos földtenger...
...az ember nem véletlenül kerül bajba. És elkerülhetetlenül ismét beleesik. Ez a végzet.
Csak az a bűn, ha valaki nem érti, hogy mit csinál
...csillagtenger...
...minden önmagában él és pusztul el...
...érzi a bűntelenségét-, a mélyből jövő világosságot...
Annál könnyebb az elhatározás, minél mélyebbre hullunk. Az ember olyankor megérzi, hogy nincs tovább. Amikor minden elvész, megtaláljuk önmagunkat.
...csak az tud felemelkedni, aki egyszer már elbukott...
Szeretem az ellentéteket. Csak az ellentétekben érzi magát erősnek az ember, erősebbnek a testénél. Ellentétek nélkül az élet lapos és unalmas.
...amit még nem szívtam fel a vérembe...
...az emberek az ösztöneik hálójában vergődnek...
A szeme meg olyan volt, mint a hamu, mint a parázs a hamuban.
Könnyű szellő fújt, mintha az éjszaka lélegzett volna.
...és te mire való vagy?
Minden szerelmes nő buta.
Csak az mondhat rosszat a meggazdagodott emberekről, aki bírja velük a lépést. Vagy az, aki egy fitying nélkül is tud élni.
Szólj hozzá!
Címkék: idézetek cesare pavese
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.