"Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz."

Virginia Satir

(Forrás: NatGeo)

Olyan üres minden legbelül
Nem üzen, csak a magány
Veled van, nem vagy hát egyedül
Megragad s a mélybe ránt

Érzed ahogy a szív gyengül,
Körülfon egy fagyos érintés
Egy hűvös mosoly csapdája vár
Fogoly lettél, gyermekül.

Lenézel, s nem leled szívedet,
Figyelsz, árnyék se moccan,
Egy gondolat gyúl, elsuhan,
De többé a szív se dobban

Dermedten állsz a csendben
Lelked tátongó űrben fuldokol
Érzed, nincs visszaút és ekkor
A fekete mélység rád borul.

Emlékek folyama gyűrűz fejed felett
Újra átélni – zúg a múlt
Beléd hasít a kínzó fájdalom
Szíved lüktet – tán újra gyúl
De a lélek börtönében
Csak jég csikordul válaszul.

by mickie

A virágok tündére egy napon sorra látogatta alattvalóit. Megkérdezte tőlük: nincs-e panaszuk, kérésük; kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e őket a pillangók.
A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra kérte a tündért: intézze úgy, hogy a viola illata ne legyen olyan fűszeres – mert irigy volt ez a kerti rózsa, irigyelte a viola édes illatát. Azt szerette volna, hogy az emberek csak az ő illatában gyönyörködjenek.
A virágok tündére jószívű volt, mint az egy tündérhez illik; megszidta hát az irigy rózsát, és megsimogatta a hallgatag, csöndes violát.
A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen neki töviseket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakítani. A liliom élesebb kardokat kért. Az estike meg azt szerette volna, ha ő nem este, hanem reggelenként nyílna, illatozna. A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt, rosszkedvűen távozott a kertből. Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg az elkényeztetett virágokat; s lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé, az erdőbe. Így történt, hogy meglátta az út szélén, a porban virító pitypangot. Megállt előtte:

Ezt a rovatot folyamatosan frissítem majd, aktuális és korábbi "gyűjtésekkel". Többnyire szerzőnként lesznek a bejegyzések, ha adott műből szeretnétek idézetet, használjátok az oldal keresőjét, hátha. Lesznek nem kifejezeten komoly és elgondolkodtató, mint inkább vicces szövegrészek is, esetleg csak egy-egy kifejezés - minden, ami tetszett.

A szőke ciklon

...van abban valami, ami orgyilkosságra emlékeztet, midőn hallószervünkkel hátulról ledöfjük egy másik ember titkát.

Nem homályosodott el a lelke, csak megdermedt.

A lemondott napkeleti miniszter mosolya...

Ó, az a harmadik versszak...! 

Reménytelenül

Lassan, tünõdve

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyûlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Volt egyszer egy tanárnéni, aki nagyon szerette a verseket. Ezt valószínűleg a versek is megérezték, mert ők is nagyon szerették a tanárnénit, és mindig megsúgták neki, hogy mit akart éppen mondani a költő, amikor őket írta. Ettől aztán a tanárnéni borzasztóan jól megértett minden verset, és csak azért nem elemezte szanaszéjjel mindet, mert sajnálta volna őket szanaszéjjel elemezni. Merthogy a versek szépek voltak. És a tanárnéni látta ezt. Egy nap aztán a tanárnéninek mégiscsak ízekre kellett cincálnia egy verset, mert azt mégsem lehet, hogy a diákok ne tanulják meg, hogyan is kell verset elemezni. Mert az nagyon fontos dolog. Ezt senki nem kérdőjelezi meg. Úgyhogy a tanárnéni nekilátott.
– Ne haragudj, de le kell hogy tördeljem a rímeidet – mondta sajnálkozva a versnek.
– Jó, de vigyázz rájuk! – mondta a vers. – Nagyon szép asszonáncok.
– Tényleg szépek – mondta a tanárnéni. – Nagyon fogok vigyázni rájuk. De légyszíves ne kiabálj! – tette hozzá. – Nem szeretném, ha a gyerekek látnák, hogy fáj neked.
És a tanár néni óvatosan letördelte a vers összes rímét, és megmutatta a diákoknak. A diákoknak tetszettek a rímek, főleg az, hogy "hegytetők – hetyke nők". Pedig nem is az volt a legszebb.
– Ki kell, hogy szedjem belőled a jelzőket – mondta most a tanárnéni. – Nagyon jellemzőek.
– Szedd csak ki nyugodtan – mondta megadóan a vers, és igyekezett nem mutatni, hogy fáj neki, mert nagyon szerette a tanárnénit.
És a tanárnéni kiszedte belőle az összes jelzőt. A gyerekek megállapították, hogy a jelzők nagyon jellemzőek.
– Most azokat a szavakat kell kitépkednem belőled, amik a szerelemmel vannak kapcsolatban – mondta halkan a tanárnéni. – Tudod, a szemantikai háló miatt.
– Tudom – mondta a vers. És a tanárnéni kitépkedte belőle az összes olyan szót, ami kapcsolatba hozható a szerelemmel.
Aztán kiszedte a versből a magashangrendű szavakat és a mélyhangrendű szavakat is. Csak néhány vegyeshangrendű szó maradt.
– Ezeket is ki kell hogy tépjem – mondta végül a tanárnéni.
A vers bólintott.
A tanárnéni pedig az utolsó szavakat is kitépte a versből. A gyerekek már egyáltalán nem figyeltek oda, mert elunták a verselemzést, és az óra végét várták. A tanárnéni ezt észrevette, gyorsan befejezte az órát, és a tábla felé fordult, mintha le akarná törölni. Pedig csak nem akarta, hogy a diákok észrevegyék a könnycseppeket a szemében.

Somewhere, over the rainbow...

by mickie

– Létezik egyáltalán egy percnyi bölcsesség? – kérdezte a tanítvány.
– Természetesen – mondta a mester.
– De egy perc az túlságosan rövid?
– 59 másodperccel hosszabb a kelleténél.
A mester később azt kérdezte a meghökkent tanítványtól:
– Mennyi ideig tart megpillantani a holdat?
Elképedt tanítványaihoz azután így szólt a Mester:
– Hát akkor minek a több éves lelki küszködés?
Szemünk kinyílása egy életen keresztül tarthat. A látás egy pillanat műve.

Tárgyeset

A szeretet csak van és vár.
Ül lomb-árnyban,
ül fellegekben.
A szeretet csak van és vár,
hogy tárgya legyen,
kit szeressen.

Az alábbi cikk a Junior magazin egy réges-régi számában jelent meg. Érdekes!

Ugye, milyen finom az aranyszínben csillogó, illatos, gyógyerejű méz?! Hány torokfájást enyhít az örökké dolgozó méhek munkájának eredménye? Ezek a kis rovarok csodálatos társadalomban élnek. A kulcsfigura a 3-4 évig élő királynő, aki életében egyszer repül ki, akkor megtermékenyítik a herék, majd semmi mást nem tesz, csak petét rak, naponta akár 1500-2000-et is. Az átlagnál készter nagyobb királnyő még a táplálékként szolgáló méhpempőt is a dolgozóktól kapja, mert kimerítő feladata miatt önállóan enni sem képes. Uralmi helyzetének titka egy feromon nevű hormon, ami meggátolja a dolgozók teljes ivari kifejlődését. Ha ezzel az anyaggal már nem tudja beteríteni az egész fészket, akkor egy raj élén távozik és a kikelő sok kis királynő közül az elsőszülött lesz a trónörökös. A lép sejtjeibe a királynő által lerakott petékből vagy dolgozó (lány), vagy pedig here (fiú) fejlődik ki, alig három nap alatt. A herék mézet esznek és a megtermékenyítésen kívül nincs más feladatuk.
A dolgozók ellenben rövid, mindössze 40 napos életük alatt minden munkában próbára teszik ügyességüket. Háromnaposan már a lárvákat gondozzák, majd a kaptárban viaszsejteket építenek, elraktározzák a virágport és a nektárt. Aztán az ajtóhoz kerülnek őrködni, míg a 21. napon végre kiröpülnek gyűjteni. A nektárt mézhólyagjukba, a virágport pedig a lábukon lévő "kosárkába" söprik. Megdöbbentő adat, hogy a méhecskéknek 1 kiló mézhez 7 millió virágot kell végigjárniuk.

Sok szép szerelmes verset olvashatunk a világirodalom nagy verseskötetében. Ez a költemény mégis különleges. Szerintem az egyik legszebb a témában. Nő vallomása egy férfihoz. És mindez végső soron egy férfi tollából!

Puskin: Anyegin
Tatjana levele Anyeginhoz

Én írok levelet magának –
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet,
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem,
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerüli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudtunk jöttén örülni.

Latin bölcsességek

Egy folyamot naggyá sok kis patak árja növelhet.

Remény nélkül szomorú lenne az élet.

Megfontolásban légy csiga, tettekben madár.

Az élet legősibb alapérzése a félelem. Hatalmának forrása az önmagát feltöltő, megszázszorozó erő. A félelem mágiája ugyanis magából a félelemből táplálkozik. Lételeme a homály, ismeretlenség, köd, bizonytalanság, körvonaltalanság. A félelem a megnyilvánult létnek misztikus eleme. Rombol, kivezető út és kulcsok nélkül. Semmit meg nem old, és sehova nem vezet. A félelem örjöngő rögeszméi testet öltenek a lélek alvilágában, és betegségfolyamatok formálódnak a testben. A félelem ellen csak saját magunk tehetünk. A képzelet éber, kitartó, hatalmas frekvenciájú fényereje a segítőnk. Ha ennek kereszttüzében látjuk a félelmeinket, akkor tudjuk csak, hogy milyen fegyverrel harcolhatunk ellene. A félelem az, amelyet nem szabad soha ámokfutóként elengednünk a homályba, mert megoldatlansága vészes gondokkal teli érzést hagy bennünk. Ha végigtekintünk félelmeinken, rájövünk, hogy rengeteget félünk hiába, teljesen fölöslegesen. A félelemmel soha nem javítunk sorsunkon, csak rontunk azon. A félelemmel soha el nem hárítjuk a rosszat, sőt felfokozzuk veszélyét. A védelem abból áll, hogy mindig tudatosítjuk magunkban azt, amitől félünk, és ezzel oldjuk erejét. A félelem kioldásának egyik útja, ha kielemezzük és elengedjük.

Rózsa --<--@

by mickie

Ez volt a szenvedélye: saját érzékszervi függősége.

Hiányzik belőle a normális indíték.

Trainspotting

Igyekszem a szívembe rejteni a lenyugvó Nap sugarát, hogy átküldjem Hozzád.

Pearl Harbor

A boldogság a tündöklő napfény ezernyi vidám sugarából fakad.

Vizesnyolcas (The Waterboy)

Ne rejtőzz el...

Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szivemben,
S elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!

Ezt a rovatot folyamatosan frissítem majd, aktuális és korábbi "gyűjtésekkel". Többnyire szerzőnként lesznek a bejegyzések, ha adott műből szeretnétek idézetet, használjátok az oldal keresőjét, hátha. Lesznek nem kifejezeten komoly és elgondolkodtató, mint inkább vicces szövegrészek is, esetleg csak egy-egy kifejezés - minden, ami tetszett.

Az Usher-ház vége (Babits Mihály fordítása)

"Függő lant a szíve - ha megérintik, megpendül."

/De Béranger/

Egy egész, unalmas, ködös, hangtalan napon át, az esztendő őszén, amikor a felhők nyomasztó alacsonyan csüggtek az égen, utaztam egyedül, lóháton, egy különösen sivár tájdarabon...

...mire az est árnyai felvonultak...

"Örülünk, Vincent?"

(reblogged from: Half-heartedly)

Már más karjai védenek
És más simítja végig arcomat
Már nem téged ölellek szüntelen
Már más ajkak fogadják csókomat.

Te másnak fogod a kezét
S más tekintet fürkészi arcodat
Már nem hajtod ölembe a fejed
Már más várja édes csókodat.

Továbblépve – a múlt félretéve
Megannyi vég nélküli pillanat
Elfojtva kavargó érzések
Legbelül benned nem maradt??

Ha kérdeznéd, semmit sem érzek
De titkon számtalan gondolat
És fénylő apró remény-szikra
Bennem, szívemben itt maradt.

Talán elfogadtam ezt a döntést
Csak némán küzdenék ellene
Várok majd, míg szíved súgja
S érezni fogod, kellek-e.

Visszatérsz még álmaimban
S Te velem álmodsz, már nem vele
A láthatatlan kapocs köztünk...
Csak tudjam majd, még kellesz-e.

by mickie

Az udvariasság a másik ember iránti tiszteletünk kimutatása.

Csapás a múltból (Blast from the Past)

Ha nem halsz bele, csak erősebb leszel tőle.

A csaj nem jár egyedül (She's all that)

Nem tudom, miért csináltam, nem tudom, miért élveztem, és azt sem tudom, miért fogom újra megtenni.

Bart Simpson, Simpson család

Sok-sok vicces/aranyos/érdekes képet találok nap mint nap, gondoltam, legyen egy ilyen rovat is a Jegyzetfüzetemben.

Happy Aquarium :)

(Forrás: Cukiság)

Aki másokat ismer, okos.
Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős.
Aki önmagát legyőzi, hős.

Lao-Ce

Viseld méltósággal a kudarcot, s nem fog különbözni a sikertől.

Ralph Waldo Emerson

A semmi: a lét hiánya.

Leonardo da Vinci

Volt egyszer egy Katka nevű kislány. Nagyon kedves kislány volt, akárkivel találkozott, mindenkire rámosolygott, és megsimogatta a buksiját. Még ha ez néha fárasztó volt is.
Egy nap arra ébredt, hogy az ablakon besüt a nap és csiklandozza a hasát. Kiugrott az ágyból, nyújtózkodott egyet-kettőt (minden reggel nyújtózkodott egyet-kettőt, mert kicsike kislány volt, és szeretett volna egy icipicit nagyobb lenni), és mosolyogva azt mondta:
– Jó reggelt!
Úgy gondolta, hogy mindenkinek jó reggelt, de észrevette, hogy a zongora duzzog egy kicsit.
– Neked is jó reggelt, Zongora! – mondta neki kedvesen, és megsimogatta a buksiját.
Erre persze mindenki felhördült a szobában, hogy mi az, hogy csak a zongora buksiját, persze mert a zongora a kedvenc, vele kivételezik a kislány, neki duzzogni is szabad. Erre a kislány sóhajtott egyet, és sorban megsimogatta mindenkinek a buksiját, először az ágyét, aztán az asztalét és a székét, aztán a szekrényét, minden polcét külön-külön, a könyvekét, a papírholdét és végül a felhőcskékét. Senki nem maradt ki. És miközben simogatta a buksijukat, elmagyarázta nekik, hogy a duzzogás az nem szabad-nem szabad, hanem jókedv-rosszkedv kérdése, és hogy duzzogni mindenkinek szabad, de senkinek sem áll jól. Erre lecsillapodtak a kedélyek, és a kislány végre elmehetett fogat mosni.

Just wanna shout
Just wanna scream
Don't want to live this feelin' again
Just to tear up
Even call it a name
This something burnin' me in pain

by mickie

Két angyallá vált lélek súly- és anyagtalan beszélgetése ez, örök érvényű és választékosan megformált mondatokban. Elsőre olvasva nem is értettem, mégis megragadott. Biztosan akad tanulság mindenki számára.
(Mellesleg itt-ott némi párhuzam vonható a Butterfly Effect c. filmmel, illetve talán az egykor szebb napokat látott Föld okán a Galaxis Útikalauzzal is.)

The Power of Words - Nemes Ernő fordítása

Oinos: Bocsáss meg, Agathos, a halhatatlanság újdonsága megszédíti elmémet.
Agathos: Nincs miért elnézést kérned, Oinosom. A megérzés még itt is ismeretlen dolog. Az pedig bölcsen megadatott, hogy az angyaloktól kérdezz!
Oinos: De ebben a létben azt álmodom, hogy egyszerre bírok tudomással mindenről, s ezáltal boldogít a mindentudás.
Agathos: Ah, nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében! Az örök tanulás maga az örök boldogság; de a mindentudáson a sátán átka ül.
Oinos: De a Mindenható nem tud mindent?
Agathos: Csakhogy (mert ő a Legboldogabb) van egy dolog, ami az ő számára is ismeretlen.
Oinos: De ha minden órában többet tudunk, végül vajon nem tudunk-e majd mindent?