A megszállott

Neved – fekete dörrenés –
fájva visszhangzik bennem, és
felveri minden pillanat
emlékedet és nyugalmamat.

Neved, mint elitélt felett
ha a halálos dob pereg,
szakadatlan és süketen
dobol elkínzott idegeimen.

Nem akarlak és rád gondolok,
gyötrődve és gyűlölve, hogy
egyszer megízlelt húsod után
kiált minden kis porcikám.

Nem akarlak és rád gondolok,
menekülnék és nem tudok,
nyugalom kellene, béke, csend,
de itt visszhangzol, idebent,

agyamban és véremben és
sohse szünik e hangos büntetés
és csak fuldoklom – óh, fekete láz!
mint pap, kit az isten lelke ráz.

Even shadows have their meanings...

Forrás: Miezekatzen

Gimis éveimben ez volt az egyik nagy kedvencem. Mellesleg, Darren Hayes az egyetlen előadó, akinek képes vagyok pontosan eltalálni a hangszínét. Ám a kockázatok és mellékhatások tekintetében erről rajtam kívül még senki sem tudott meggyőződni. :)

Savage Garden: Truly, Madly, Deeply

I'll be your dream, I'll be your wish, I'll be your fantasy
I'll be your hope, I'll be your love, be everything that you need
I'll love you more with every breath, truly, madly, deeply do
I will be strong, I will be faithful, 'cause I'm counting on
A new beginning, a reason for living, a deeper meaning, yeah

I wanna stand with you on a mountain,
I wanna bathe with you in the sea.
I wanna lay like this forever,
Until the sky falls down on me...

Fodor Ákos kortárs költő és műfordító, a haiku nagymestere. Ennyit árul el róla a Wikipédia. Amikor először hallottam a következő pársoros versét, nem is volt szükség többre:

Szerelem

Ahogy a szél meglebbenti a függönyt.
Nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.

"Egész jó kis fedőszó a "szeretlek", szinte minden nehéz helyzetben lehet mondani, és nincs negatív kicsengése. Lehet vele ígérni és zsarolni, türelemre inteni és megnyugtatni, szövetséget ajánlani, egy életre elköteleződni, és még annyi mindent. Sokkal hosszabb szavak, sőt mondatok sem biztos, hogy ennyire mélyrehatóan megnyugtatóak. És mindenki azt ért rajta, amit csak akar."

Salinger Richárd: Omyno

Sweet dreams

(Zserbó-Samu és Mazsi cica blog & fotóalbum)

by mickie

Life tastes good! ;)

(Zserbó-Samu és Mazsi cica blog & fotóalbum)

by mickie

Örök

A semmi is lehet minden
A minden is lehet semmi
Ahogy az első percben
Csak úgy szabad szeretni.

"Aki tud, és tudja, hogy tud,
az veszélyes, attól óvakodjatok!
Aki nem tud, és tudja, hogy nem tud,
az okos, azt tanítsátok!
Aki tud, és nem tudja, hogy tud,
az bölcs, attól tanuljatok!
Aki nem tud, és nem tudja, hogy nem tud,
az hülye, azt hagyjátok!"

Ismeretlen

Hallgass, várj és figyelj; ez az eset akkor esett, édes gyermekem, amikor a háziállatok még vadak voltak. Vad volt a kutya, vad a ló, a tehén, a juh, és vad volt a disznó – vadabb már nem is lehetett –, s ott járkáltak a ringó-rengő rengetegben a maguk vad csapásain. De minden vadállatok legvadabbika a macska volt. Magányosan kószált, s minden hely egyforma volt neki.
Természetesen vad volt az Ember is. Borzasztó vad. Nem is szelídült meg addig, amíg az asszonnyal nem találkozott, s az meg nem mondta neki, hogy semmi kedve vad módjára élni. Kinézett egy takaros, száraz barlangot, hogy nyirkos avarvacka helyett abban aludjék; a barlang földjére tiszta homokot hintett, csinos rőzsetüzet gyújtott a barlang zugában, s egy vadló száraz bőrét akasztotta keresztbe – farkával lefelé – a bejárat elé. Aztán így szólt:
– Töröld meg a lábad, lelkem, mikor belépsz; mostantól már ez lesz a lakásunk.
És azon az estén, édes gyermekem, tüzes kövön sütött vadjuhot ettek, és vadfokhagymával, vadborssal ízesítették; aztán vadrizzsel, vadmajoránnával és vadkoreanderrel töltött vadrucát, később vadökör velős csontját, vadcseresznyét és vadgránátalmát. Azután a férfi nagy boldogan lefeküdt aludni a tűz mellé, míg az asszony fennmaradt, s hosszan fésülte a haját. Fogott egy birkavállcsontot – a nagy, sima lapockát –, a rajta lévő csodálatos jelekre bámult, még több fát rakott a tűzre, s elkezdett varázsolni. Ő űzte az első énekes varázslatot a világon.

Csillag, titok!

Csillag, titok!
Álmodtalak
Nyáréjjelen –
Legyek szavad!
Sugár te magad:
Légy fényjelem;
Messzi honod
Fürdesse szivem.

Világod: Szépség, Tisztaság!
Sehol szenny – mindenütt virág;
Rejti szerelmünk lugasát
Álom-kerten, hol ott pihen
Álomleány-had szüntelen
S a cserkész szél ezüstösen
Alél ibolya-fekhelyen.

Ó, ami Benned látható,
Oly más, mint e földi való:
A legkékebb szép szemet
Őrzi hamis, hűtlen keret –
Édes szellőkön suhan
Ékes hang szomoruan –
Szív, ha érted megtörik,
Öröme könnyeden szökik,
Visszhangja még elidőz,
Kagylóbúgást felidéz.
Bánatod hű képe kél:
Földre perdülő levél –
Szent varázslepel borul rád:
A gyász még nem búskomorság –

Tandori Dezső fordítása

"Ha szeretsz valakit, engedd szabadon!
Ha visszajön, biztos a tiéd.
Ha nem jön vissza, akkor sohasem volt a tiéd."

Ismeretlen

"Egy szív: fél szárny. Most már repülhetsz."

Illyés Gyula

"Az idő
nem feltétlenül hoz magával szeretetet, de a szeretet feltétlenül időt teremt, hogy megmutassa magát.
A türelem
a szeretet kőbe vésődő és állandóan mélyülő fájdalma."

Simon András

Középiskolai történelemórák emléke és egy dedikált versgyűjtemény a könyvespolcon – a Jegyzetfüzetben is álljon (legalább) egy költemény a tanár úrtól:

S eljött, kiről kamaszként álmodott
Hajdan, csillagtalan tavaszi éjen át,
Kinek hajában szőke ámorok
S szemében kék habok vívtak csatát.

S ő csak állt, nem lépett hozzá közel.
Félt, hogy megégeti a fény.
Ám amikor felfogta, így szólt: Nem érdekel.
Szépsége szürke tény.

"Ha az egész órát úgy betöltöd,
hogy benne érték hatvan percnyi van,
minden kincsével bírod ezt a földet,
s ami még több, ember vagy, Fiam."

Rudyard Kipling

(Forrás: Mókalista)

 Rapülők: Augusztusi tél

Fülledt estbe fulladt a nap.
Átoson a városon a forróság.
Kigyúlnak a fények,
A kiskatonák hazatérnek.

Vagány magány. Céltalan, végtelen
Monoton maraton.
Ha gondolkodom, csak rád gondolok.
Visz a lábam az utakon.

Helyenként már hiányzol.
Hiányzol, hiányzol.
A lépcsőn, a téren, a rakparton.
Minden helyen. Minden helyen.

Bőröm börtönében életfogytig
Leszek elítélt. Elmentél
És odakint tombol
Az augusztusi tél.

Rapeta, 1993

Szerpentin
*(ophit, kigyókő), víztartalmú magnéziumszilikát (H2Mg3Si2O8+H2O), gyakran pótolja bizonyos mennyiségét a magnéziumnak... tömött vagy finoman szemcsés, ritkán finoman szálas. Kristályokban nem ismeretes (...)
*Kanyargós út.

(Forrás: Lapoda Kislexikon)

Kőzettani ismeretek híján legyen inkább az utóbbi. :) És egy darabka görögországi emlék.

Egyik kedvencem, nagyon tetszik, hogy sajátos ritmusa van.

Föl-földobott kő, földedre hullva,
Kicsi országom, újra meg újra
Hazajön a fiad.

Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbúsong s lehull a porba,
Amelybõl vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.

Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hûtlenségben, szerelmes gondban
Szomorúan magyar.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,
Kicsi országom, példás alakban
Te orcádra ütök.

És, jaj, hiába, mindenha szándék,
Százszor földobnál, én visszaszállnék
Százszor is, végül is.

Az alábbi cikket egy évekkel ezelőtti Super Shop magazin Életmód rovatából gyűjtöttem.
Igazi gyöngyszem!

Ülök a szobámban az ágyon. Elég korán lehet, mert még sötét van. Persze anya meg apa még alszik. Lemászni nem tudok, szomjas is vagyok, meg hiányoznak is. Régebben ilyenkor ordítottam, de már rájöttem, hogy nem kell annyira strapálni magam.

Félálmosan megkérdezik, hogy nem akarok-e még aludni véletlenül. "Nee-mö" mondom, hiszen a "mö"-nek is ott kell lennie. "M" magában nincs. Csak mö. Hát akkor: "Ne-mö". Legjobb tudásom szerint. Most mit kell ezen mosolyogni?

A "kéem, tesszék, köszömö" is borzasztó bonyolult. Először is a kéemnek semmi funkcióját nem látom. Ha nekem kell valami, akkor nyafizok, ami nagyon idegesítő lehet, mert látom, hogy fejvesztve próbálják meg kitalálni, mit akarok, s hogy hagyjam abba, rögtön oda is adják. A "kéem"-et viszont vagy meghallják, vagy nem, s nem is sietnek annyira. Valamire azonban már ők is rájöhettek, mert mostanában, ha kell nekem valami és nyafizok érte, anya egyáltalában nem azt próbálja kitalálni, hogy mi kell nekem, hanem nyugodtan leguggol hozzám és "kéem"-re tanít. Nem értem. Egyáltalában nem is érdekli, hogy mit akarok. Az neki csak másodlagos.

"A boldogság a belső béke következménye. Belső béke akkor van az emberben, ha az élet különböző területein szétnézve ki meri mondani magáról, hogy a félelmek nem fognak győzni felette – és nem is győznek. A félelmek legyőzése jelenti az ember életében a sikerélmény egyik legnagyobb lehetőségét. Amikor nem félünk, mert nincs mitől félnünk."

Dr. Csernus Imre

(Forrás: Zsebbarátnő)

Kaptam apukától egy radírgumit, szép zöldet. Ha ceruzával írok valamit, és el akarom tüntetni, csak jól, jól, jól meg kell dörzsölni: és volt írás, nincs írás. Mint a varázslatban. Csak nagyon kell vigyázni: nem szabad túl sokat radírozni vele, mert kilyukad az irka.
De én olyan csodálatos radírt szeretnék, amivel nemcsak azt lehet kiradírozni, amit leírtam, hanem azt is, amit kimondtam. Mert ha volna egy ilyen radírom, akkor kiradíroznám, hogy Ferinek azt mondtam: te utálatos hülye. Meg: te irigy kutya. És azt is kiradíroznám: nem fogok játszani veled, és add vissza a focimat! De az ilyen csodálatos radírgumival se szabad nagyon sokat radírozni, nehogy kilyukadjon a barátság.

..."szeretlek!"-kel nem kezdünk mondatot,
mert a „szeretlek!” maga a mondat.

Forrás: NL Café

Antarktisz

Papír hóvidékén törékeny sorok.
Havas jégmezőn fulladó lábnyomok.

Megindul, megáll, indul újból a sor.
A szánokra fémszürke mennybolt hajol.

Az emlék kegyelmét a szív őrzi még.
A szem föl se rebben: fagyott kővidék.

Fagyott mondatok, hangjatűnt híradás.
A zászlót a Sarkon felállítja más.

Viták önmagával, szünetlen, szavak.
Ha most visszafordul, talán megmarad.

Ököl görcsbe sápad, s amit zár, tövis.
Tovább! nincs menekvés, ha délnek tör is.

Egy nap az állatok összeültek, és elhatározták, hogy létrehoznak egy iskolát. Ott volt a nyuszi, a madár, a mókus, a hal, az angolna, és megalakították a Tanulmányi Osztályt. A nyuszi ragaszkodott hozzá, hogy a futás része legyen a tantervnek. A madár állította, hogy a repülés sem maradhat ki. A hal szerint az úszás volt elengedhetetlenül fontos, a mókus pedig a fára mászás mellett kardoskodott. Mindezt figyelembe véve megírták a tanmenetet. Kikötötték, hogy minden állatnak minden órára járnia kell. Noha a nyuszi ötöst kapott futásból, nem tudott fára mászni; mindig leesett. Lassan agykárosult lett, és már futni sem tudott, ötös helyett már csak kettest kapott futásból is, és persze mindig megbukott fára mászásból. A madár gyönyörűen tudott repülni, de a futsában nem volt olyan ügyes. Egyfolytában beütötte a csőrét és a szárnyait. Hamarosan már ő is csak kettest kapott repülésből, és megbukott a futásban, a fára mászás pedig pokoli kínokat jelentett neki. A történet tanulsága az, hogy az osztályelső végül is az angolna lett, aki minden tantárgyból közepes eredménnyel végzett. A tanárok azonban nagyon elégedettek voltak, elvégre mindenki részt vett minden órán és az oktatás rendkívül átfogó volt.

Leo F. Buscaglia: A szeretet c. könyvéből