Egy nap az állatok összeültek, és elhatározták, hogy létrehoznak egy iskolát. Ott volt a nyuszi, a madár, a mókus, a hal, az angolna, és megalakították a Tanulmányi Osztályt. A nyuszi ragaszkodott hozzá, hogy a futás része legyen a tantervnek. A madár állította, hogy a repülés sem maradhat ki. A hal szerint az úszás volt elengedhetetlenül fontos, a mókus pedig a fára mászás mellett kardoskodott. Mindezt figyelembe véve megírták a tanmenetet. Kikötötték, hogy minden állatnak minden órára járnia kell. Noha a nyuszi ötöst kapott futásból, nem tudott fára mászni; mindig leesett. Lassan agykárosult lett, és már futni sem tudott, ötös helyett már csak kettest kapott futásból is, és persze mindig megbukott fára mászásból. A madár gyönyörűen tudott repülni, de a futsában nem volt olyan ügyes. Egyfolytában beütötte a csőrét és a szárnyait. Hamarosan már ő is csak kettest kapott repülésből, és megbukott a futásban, a fára mászás pedig pokoli kínokat jelentett neki. A történet tanulsága az, hogy az osztályelső végül is az angolna lett, aki minden tantárgyból közepes eredménnyel végzett. A tanárok azonban nagyon elégedettek voltak, elvégre mindenki részt vett minden órán és az oktatás rendkívül átfogó volt.

Leo F. Buscaglia: A szeretet c. könyvéből

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.