2010.07.26. 19:30
Edgar Allan Poe idézetek #2
Ezt a rovatot folyamatosan frissítem majd, aktuális és korábbi "gyűjtésekkel". Többnyire szerzőnként lesznek a bejegyzések, ha adott műből szeretnétek idézetet, használjátok az oldal keresőjét, hátha. Lesznek nem kifejezeten komoly és elgondolkodtató, mint inkább vicces szövegrészek is, esetleg csak egy-egy kifejezés - minden, ami tetszett.
Az Usher-ház vége (Babits Mihály fordítása)
"Függő lant a szíve - ha megérintik, megpendül."
/De Béranger/
Egy egész, unalmas, ködös, hangtalan napon át, az esztendő őszén, amikor a felhők nyomasztó alacsonyan csüggtek az égen, utaztam egyedül, lóháton, egy különösen sivár tájdarabon...
...mire az est árnyai felvonultak...
...elviselhetetlen, mert ezt az érzést nem enyhítette semmiféle olyan, félig már kellemes, mert költői hangulat, amilyenben rendesen fogadja a lélek a pusztaság vagy borzalom legkomorabb természeti képeit is.
...túlhaladják elménk mélységeit...
...oly tökéletes nyomottságával kedélyemnek, amit semmi más földi érzéshez nem tudok hasonlítani... – a mindennapi életbe való keserű visszaesés, a fátyol lehullása iszonyatával.
Valami jegesség volt, valami süllyedő, émelyedő érzése a szívnek, valami könyörtelen zordsága a gondolatnak, amit a fantázia semmiféle ösztökélése nem tudott szárnyalásra sarkantyúzni.
...s megálltam a gondolatra...
A rejtélyt nem tudtam megoldani, sem megbírkózni az árnyképekkel, melyek minden felől megszálltak, amint így tűnődtem.
...léteznek szimpla természeti objektumok oly kombinációi, melyeknek ily hatalmuk van érzéseink felett...
...vibráló reszketegség...
Nincs szavam leírni meggyőződésének teljes fokát, vagy a komolyságot, amellyel átadta magát neki.
...érthetetlen sajátosságú szimpátia...
...izgatott lelkét valami nyomasztó titok gyötri, amelyet kimondani önmagával küzd a szükséges bátorságért...
...ahogy lefolyt a keserű bánat első néhány napja...
...ártalmatlan óvatosság...
Álom nem jött ágyam közelébe...
...e gondolat hatása alatt cselekedve...
Erőlködtem, hogy kiokoskodjam magamból az idegességet, mely hatalmába ejtett.
Küszködtem elhitetni magammal...
...tömött sötét...
...zivataros, de komorságában is gyönyörű éj volt, vadul különös rettenet és szépség éjszakája...
...visszafojthatatlan félelem...
...a sötét és tépett függönyök, amelyek valami kezdődő vihar leheletétől mozgásba zaklatva, szeszélyesen lobogtak ide-oda a falakon...
...vadul megfeszült élénkség...
...gratulálhattam magamnak szándékom sikeréhez...
Mintha kijelentésének emberfölötti energiájában valami varázserő rejlett volna...
...hosszú, viharos, robbanó hang támadt, mintha ezer vízesés zuhanna...
...a felhők rendkívüli sűrűsége...
...lenéztem – de még didergetőbb borzongással...
...hogy társaságom derűjében némi enyhülést próbáljon keresni bajára...
...az a szív, mely nyilvánvalóan kísérte kérését...
...vadul sürgető hangjával...
...előítéletem gyors erősödésének tudata(...) csak még inkább gyorsította ezt az erősödést. ...ez paradox törvénye minden oly érzésnek, melynek alapja: félelem.
...különös képzelődés támadt lelkemben – ...mutatja az érzések eleven erejét, amelyek megleptek.
...fertőző és misztikus párakör...
Lerázva lelkemről azt, ami nem lehetett más, mint álom...
Hatalmas korszakok fakították.
...szinte érthetetlennek tűnt fel az ellentét részeinek tökéletes állapota s az egyes kövek porlatag mivolta között...
...ezek a meghitt képek mily idegenszerű képzeteket keltettek fel...
Vörösre festett fény gyenge csilláma tört utat a rácsozott üvegtáblákon át...
Éreztem, hogy a bánat atmoszféráját lélegzem. Zord, mélységes, könyörtelen ború hangulata borult mindenre...
...élénk melegséggel üdvözölt...
...gyönge és hiábavaló erőlködés...
Bizonyos részletességgel terjeszkedett ki arra, hogy milyennek gondolja...
...ideges bántalom...
...ami nem okozott borzadást lelkének...
Rettegek a jövő eseményeitől, nem önmagukban, hanem hatásukban.
...reszketeg határozatlanságból...
...fölrázza tűrhetetlenül izgatott lelkemet...
...míg egyre szorosabb és szorosabb bizalmasságunk mindjobban megengedte, hogy tartózkodás nélkül behatoljak lelkének rejtekeibe, csak annál keserűbben láttam be, mily hiábavaló a kísérlet fölvidítani egy lelket, melyből a sötétség mint egy lényegéhez tartozó pozitív tulajdonság árad ki az erkölcsi és fizikai világ minden tárgyára, a ború szüntelen kisugárzásával.
...megbélyegezte lényének pszichikumát...
...közelgő fölbomlása egy gyöngéden szeretett életnek...
A legnagyobb fokú bámulattal néztem...
...ez érzések okairól lehetetlen megamnak számot adni...
...megadta magát a romboló hatalom erejének...
...az írott szó lehetőségeit túl nem haladja...
...végletes egyszerűségével(...) megállította és megbabonázta a figyelmet.
...oly tűrhetetlen ereje áradt, amilyennek még árnyékát sem éreztem...
...mindenfelé erős sugarak árja hömpölygött...
...legmagasabb mesterséges izgalom...
...jelentésének misztikus áramában...
felséges értelme megingott trónusán...
Von Kempelen és felfedezése (Nemes Ernő fordítása)
...sem lehetetlen, sem nagyon valószínűtlen dolgot nem állítanak...
A tudósok még a saját érdeklődési körükön belül is mennyire rászedhetők.
Az a szimpla igazság, hogy...
...úgy vélem, ezek a csekély részletek is érdeklődésre tarthatnak számot...
Az igazság olykor különösebb lehet, mint a fikció.
Delejes látomás (Nemes Ernő fordítása)
...a szervek arra valók, hogy velük az egyén érzéki kapcsolatba kerülhessen az anyag különleges osztályaival és formáival a többi osztály és forma kirekesztése mellett.
A csillagköddé, csillaggá, bolygókká és egyéb égitestekké szerveződött ritka anyagokból álló végelen halmazok...
...negatív boldogság...
Ha sosem szenvednénk, sosem lehetnénk boldogok.
az árnyak birodalmából...
A végtelenség valóságos, tényleges kiterjedése...
...nem elég általánosan értelmezni a "lényeg" szót. Nem minőségre kell gondolni, hanem egy érzetre...
A végtelent, amelyben még a csillagok árnyéka is feloldódik...
...pozitív fájdalom...
Hans Pfaal páratlan kalandja (Nemes Ernő fordítása)
...amit láttam, az egyszerű volt, de izgalmas...
...helyenként egészen az abszolút feketeségig mélyült...
Ez a megfigyelés hivatott lecsillapítani az agyamban dúló zűrzavart, aminek köszönhetően végül a helyes megvilágításban láttam a dolgokat.
...valójában előre sejtettem, csak nem ebben a pillanatban...
...súlyos felhők úsztak...
...egy gigantikus és lángoló tömeg(...) ezer vihar robajával dübörgött el a ballon mellett.
Nincs szó, amivel pontosan vissza tudnám adni azt a végtelen és abszolút félelmet és megdöbbenést, amely megszállt, és amelytől szinte teljesen megsemmisültem.
...aggodalmam is izgalommá változott...
...nyíltan őszinte...
...hamarosan riasztóan biztossá vált...
Az összes csillag természetes fénye holdtalan éjszakákon...
...az idő méhében szunnyadó embrióra...
...más figyelemre méltó különlegességük...
...képekben gazdag, üres szószaporítás irodalmi kategóriájába tartozik...
Csakugyan, oly teljességgel meglepő természetű jelenség esett meg és annyira újszerű, oly teljesen ellentétes a kialakult nézetekkel...
"Szívemben vad indulat hevít,
Tőle kapom parancsom,
Míg tüzes lándzsámmal, szálló lovon
A pusztaságba távozom."(Tom O'Bedlam dala)
A város láthatóan a szellemi felindulás állapotában van.
...egy szellő sem rezdült...
...enyhe, de érezhető izgalom futott végig a gyülekezeten...
...az égbolt kékjén sűrűn elszórt hatalmas fehér felhőkből bőséges zápor zúdult alá...
...hatalmas felhőtömegek egyike mögül lassan a nyílt égboltra kúszott egy különös, heterogén, de nyilvánvalóan szilárd szerkezet.
Ez példátlan módon sértette a rotterdami polgárok józan ítélőképességét.
Ezt akkor sem hiszem el, ha látom!
...fél tucat határozottan dühös füstfelhőt eregetett a pipájából...
Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban
(Bartos Tibor fordítása)
Nem került ugyanis soha, egy pillanatig sem teljesen és korlátlanul a befolyásom alá.
Dr. Kátrány és Toll professzor módszere (Babits Mihály fordítása)
Látása valóságos félelemre hangolt...
...túlzottan, bár ízlésemnek nem kellemetlenül...
...bizonyos komolyságot, méltóságot és tekintélyt sugárzott...
"Nil admirari – Semmin sem csodálkozni."
/Horatius/
...el fog jönni az idő, amikor megtanul a saját szemével ítélni arról, ami a világban történik...
...amit hallunk, abból semmit se kell hinni, s amit látunk, abból is csak a felét.
..."rémséges, torz, alaktalan szörnyeteg, akit megfosztottak szeme világától"...
/Vergilius: Aeneis/
...gyanakvásom rögtön és teljesen szétoszlott...
...az ösztön a józan ésszel párosult...
...kényszerülök beismerni tudatlanságomat...
Szólj hozzá!
Címkék: idézetek poe
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.