Két angyallá vált lélek súly- és anyagtalan beszélgetése ez, örök érvényű és választékosan megformált mondatokban. Elsőre olvasva nem is értettem, mégis megragadott. Biztosan akad tanulság mindenki számára.
(Mellesleg itt-ott némi párhuzam vonható a Butterfly Effect c. filmmel, illetve talán az egykor szebb napokat látott Föld okán a Galaxis Útikalauzzal is.)

The Power of Words - Nemes Ernő fordítása

Oinos: Bocsáss meg, Agathos, a halhatatlanság újdonsága megszédíti elmémet.
Agathos: Nincs miért elnézést kérned, Oinosom. A megérzés még itt is ismeretlen dolog. Az pedig bölcsen megadatott, hogy az angyaloktól kérdezz!
Oinos: De ebben a létben azt álmodom, hogy egyszerre bírok tudomással mindenről, s ezáltal boldogít a mindentudás.
Agathos: Ah, nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében! Az örök tanulás maga az örök boldogság; de a mindentudáson a sátán átka ül.
Oinos: De a Mindenható nem tud mindent?
Agathos: Csakhogy (mert ő a Legboldogabb) van egy dolog, ami az ő számára is ismeretlen.
Oinos: De ha minden órában többet tudunk, végül vajon nem tudunk-e majd mindent?
Agathos: Pillants a mérhetetlen távolságokba! Tekintetedet függeszd a számtalan csillag látványára, amik elhaladnak mellettünk a végtelenben tartó utunk során! Még a képzeletünk pillantása sem képes meglátni az univerzum arany falának minden építőkövét, amit nem is lehet a számok egységébe foglalni.
Oinos: Azt értem, hogy az anyag végtelensége nem álom.
Agathos: Aidennben nincsenek álmok, de errefelé azt suttogják, hogy az anyag ezen végtelenségének egyetlen célja, hogy lehetővé tegye azon végtelen ugrásokat, amikkel a lélek olthatja tudásszomját, mely olyannyira olthatatlan, hogy képes önmagát is elemészteni. Szabadon, félelem nélkül kérdezz tőlem bármit, Oinos. Jer! Hagyjuk magunk mögött a Pleiádok hivalkodó harmóniáját, száguldjunk el az Orion mögött elterülő csillagmezők felett, ahol a csillagok ezerszínű violái, árvácskái pompáznak.
Oinos: És most Agathos, igazíts útba! Szólj a Föld ismerős hangján! Eleddig nem értettelek, csak most, hogy halandó létem során megismertem a Teremtés lényegét. Úgy értetted-e, hogy a Teremtő nem Isten?
Agathos: Úgy értettem, hogy az Istenség nem teremt.
Oinos: Magyarázatot!
Agathos: Csak kezdetben teremtett. Azok a látszólagos teremtmények, amik most szerte az univerzumban léteznek, s rendszerességgel szaporítják fajukat, csak mintegy közbenső vagy indirekt teremtményeknek tekintendők, nem az Isteni teremtőerő közvetlen következményei.
Oinos: Az emberek között ez a gondolat eretneknek minősül, Agathosom.
Agathos: Az angyalok között pedig ez az egyszerű igazság, Oinosom.
Oinos: Ezt már nem értem – hogy a Természet bizonyos manőverei vagy a természeti törvények bizonyos körülmények között teremtésnek tűnhetnek. Nem sokkal a Föld végső bukása előtt, jól emlékszem, a mikroszkópikus parányok meghatározására irányuló számos olyan, eredményes kísérletet végeztek, amelynél a filozófusok némelyike megbukott.
Agathos: Az eset, amire utalsz, a másodlagos teremtésre vonatkozik, s a teremtésnek csak azon fajára, amely már a lét első pillanatában is létezett.
Oinos: A csillagvilágok, amik a nemlét mélyéből óráról órára terjeszkednek a végtelenbe, vajon nem a Király keze munkáját dicsérik-e?
Agathos: Hadd próbáljalak Oinosom, lépésről lépésre rávezetni téged arra, amit mondani szertnék neked. Nagyon is jól tudod, hogy amint a gondolat sem száll el, úgy a cselekedetnek sincs végtelen folyománya. Amikor megmozdítottuk az ujjunkat, mikor még a földön laktunk, azzal megbolygattuk a levegőt, ami körülölelte azt. Az a rezgés a végtelenségig hatott, megrezegtette a Föld levegőjének minden egyes részecskéjét. Ezt a tényt bolygónk matematikusai jól ismerik. Folyadékokban végzett különleges kísérletekkel igyekeztek megállapítani, mennyi idő alatt terjed egy impluzus oly méretűvé, hogy körbefogja a bolygót, s az azt körülvevő levegő valamennyi atomjára hasson. A visszafelé ható rezgéssel nem volt problémájuk, abból pontosan meg tudták határozni az eredeti impulzust. Na már most a matematikusok, akik tudják, hogy az impulzusok hatása végtelen, akik tudják, hogy ezen hatások részletei algebrai elemzéssel nyomon követhetők, akik látták e folyamat visszahatásait, ugyanakkor azt is látták, hogy ez a fajta elemzés magában rejti a végtelen fejlődést, s hogy ennek a növekedésnek és alkalmazhatóságának csak az az elme szabhat határt, amely kifejlesztette és felhasználta. Csakhogy matematikusaink ennél a pontnál nem mentek tovább.
Oinos: Ó Agathos, miért nem folytatták?
Agathos: Mert ennél jelentősebb dolgok megfontolásra késztették őket. Amit tudtak, abból kövekeztethettek arra, hogy egy végtelen értelemmel megáldott lénynek – aki számára az algebrai analízis tökéletessége hiánytalanul feltárul – nem jelent problémát a levegő valamennyi impulzusát nyomon követni – sem az éterét – annak a végtelen időbe nyúló legmesszebb menő következményeivel együtt. Az valóban kimutatható, hogy minden ilyen levegő-impulzus végül is valamennyi, az univerzumban létező egyedre hatással van, a végtelen értelemmel rendelkező egyedre is, akinek a létezését elképzeljük magunkban. Nyomon követhető ennek az impulzusnak a távoli rengése, nyomon követheztő az anyag valamennyi részecskéjére gyakorolt hatása, az ősi életformákat módosító hatása, vagy más szóval újat teremtő képessége mindaddig, amíg végül hatástalanul le nem fordul Isteni trónjáról. És nemcsak hogy egy ilyen lény ilyesmire képes volna, de ha van rá módja, bármikor – például a számtalan üstökös alapos vizsgálata során – az analízisek alapos tanulmányozása útján különösebb probléma nélkül meg tudná határozni az eredeti impulzus mibenlétét. A visszafordítás képessége maga az abszolút tökéletesség, a teljesség – s ez a képesség minden korra, minden hatásra és minden esetre vonatkozik –, ami egyébként a Legfelsőbb lény kiváltsága, de a változatok minden fokán híjával van az abszolút tökélynek.
Oinos: De te csak a levegő impulzusairól szólsz.
Agathos: A levegőről szólva én csak a Földről beszélek, de az impulzusok következményei az éterre is vonatkoztathatók, amely – mivel az az egész világmindenséget áthatja – a teremtés legfőbb közege.
Oinos: Tehát minden mozgás, mindegy, milyen természetű, mesterséges?
Agathos: Annak kell lennie: de az igazi filozófia már régóta azt tanítja, hogy a mozgás eredete a gondolat, és minden gondolat eredete az...
Oinos: Isten.
Agathos: Úgy szóltam néked, Oinos a Föld légkörének impulzusairól, mintha a csodás, de elpusztult Föld gyermekéhez szólnék.
Oinos: Úgy bizony.
Agathos: És miközben így szóltam, nem járta át lelkedet a szavak fizikai erejének gondolata? Vajon a szavaknak nincs impulzusa a levegőre?
Oinos: De miért sírsz, Agathos, és miért, ó miért lankad a szárnyad, amikor e csodás csillag fölött lebegünk, amely a legzöldebb és mégis a legborzalmasabb mindenek között, amelyekkel repülésünk során találkoztunk? Csodás virágai tündér-álomba valók, de vad vulkánjai egy féktelen szív dühkitörései.
Agathos: Azok bizony! – Azok! Három évszázada már, hogy e szavakat összekulcsolt kézzel, könnyes szemmel, kedvesem lábához borulva néhány szenvedélyes mondatban kifejeztem. Csodás virágai a beteljesületlen álmok legkedvesebb látomásai, dühöngő vulkánjai a legféktelenebb és legkegyetlenebb szív dühkitörései.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.