Fénylő két kis csillag egy nyári éjszakán: Te vagy s én, az ég kékjének két felén; Távol egymástól mindennek kezdetén. Ám egy csendes szép estén másképp szállt le a nap, Sápadt hold fényében a közelben láttalak. Ott ragyogsz azóta a remény éj-egén, Szemed egy szikrája…

Bíborszínű ég szegélyén Új hajnalra ébredt a nap, Harmatcseppként friss virágon Így kezdted meg utadat. Honnan jöttél, merre tartasz? E csöppnyi lét is rejtelem. Azt tudod csak, vár a végzet A messzi élet-tengeren. Egy vagy csupán millióból, Egy alaktalan víz-darab, És hogy az…

Nagy kedvenc eredetiben és Kardos László fordításában. The Valley of Unrest Once it smiled a silent dell Where the people did not dwell; They had gone unto the wars, Trusting to the mild-eyed stars, Nightly from their azure towers, To keep watch above the flowers, In the midst of which all…

A Tücsökzene (Rajzok egy élet tájairól) című 1947-es versciklus 317. verse. Az egyik kedvencem. A neved Kiáltani szeretném, s nem lehet, még súgni se szabad a nevedet, még gondolni se, -jaj, elárulom, pedig belül csak azt visszhangozom, a hangos titkot, mely életemet úgy édesíti,…

Varró Dani verseire gimnáziumi magyartanárom hívta fel a figyelmemet. Akkortájt aki ismerte, mindenkinek a "bazdmegbocis" költő srác ugrott be a nevéről. Én azért ennél mélyebbre ástam, csodálattal vegyes érdeklődéssel olvastam a költeményeit - és teszem ezt a mai…