A fényes bundájú, fekete macska lustán tápászkodott fel a fal tövéből. "Megjöttek végre!" - gondolta, és korgó gyomorral indult az ajtó felé. De csak a fehér autó és a család legifjabb tagja tűnt fel a kerítés túloldalán.
Második napja már, hogy gazdái elutaztak. Nélküle. Így az étel sem esett olyan jól, hiába kapta meg hamarosan a szokásos adagot. Ez így nem ugyanaz. És mi lesz az esti vakargatással, simogatással? Öreg porcikái rémesen sajogtak.
Pár falat után szomorúan nézett az üres szobába. A fiú közelebb jött, hogy megsimogassa, de keserves, kérdő nyávogás volt a válasz.
- Vidéken vannak. Még pár nap. Enned kell! - mondta neki kedvesen.
De a cica ehelyett inkább kisétált az ajtón. Egyre sötétebb lett, szürke fellegek gyülekeztek. A fűbe heveredett és figyelt. Az égen csak néhány halovány csillag pislákolt, a szél a fák leveleivel játszadozott. Valahol egy kutya nyüszített. Hirtelen ötlettől vezérelve a kerítéshez szaladt. A garázsból apró nesz hallatszott. Meglapult a falnál, majd pár pillanat múlva egérrel a szájában indult vissza a házhoz. Néhány hangos, figyelmeztető nyávogás és nyílt az ajtó.
- Itt vagy? Gyere be, egyél! - hívta a fiú.
A macska felkapta az egeret és közelebb hozta: "Tessék, itt van. A gazdié." - Vára-kozással nézett a fiúra.
- Mi van nálad? ...Egér! Te fogtad! Drága, öreg macskánk! Hát megmutattad, hogy még ilyet is tudsz!
Türelmetlen nyávogás.
De... a gazdi ettől még nem jön haza...

by mickie

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.