mickie 2011.12.06. 21:47

December 6.

mickie 2011.07.27. 21:01

World

The world doesn't give a damn...

 

but...

 

do you really need for such a huge audience?

 

mickie 2011.03.15. 10:00

Részlet #3

Micky Donelly: Ikeridő

Hirtelen eszembe jutott egy történet, amit évekkel azelőtt olvastam. Valami Lin Yutang írta, már amennyire emlékeztem.
Egy öreg kínai a felnőtt fiával és egyetlen lovával éldegél kis farmocskáján. A ló egyszer elszökik s nyoma vész. Az öreg érthető módon feldühödik ezen. A szomszédok meghallják a hírt, úgyhogy meglátogatják, és biztosítják együttérzésükről.
– Micsoda balszerencse, borzasztó, borzasztó! Micsoda veszteség, micsoda balszerencse!
Ez így megy heteken át. Az öreg már kezd torkig lenni ezzel a nagy együttérzéssel, amikor a ló egy napon visszatér, és vele jön még két másik vadló. A szomszédok meghallják a hírt, és egyesével-kettesével meglátogatják, most már kicsit szűkszavúbbak, de azért elmondják, hogy mennyire meglepte őket a váratlan fordulat.
– Micsoda jó szerencse! Két új ló, micsoda jó szerencse!
A lovakkal dolgozni kell, a fiú rá is veszi magát valahogy, elhatározza, hogy megszelídíti a két jövevényt, betöri őket. Az elsőt nagy nehezen sikerül is betörnie, de amikor a másodikkal is megpróbálkozik, a ló ledobja, és a fiú eltöri a lábát. A szomszédok megint jönnek, együttérzően sajnálkoznak, mindenféle tanácsokat adnak, és elmesélik, hogy milyen borzalmas sérüléseket is lehet beszerezni, ha ledobja az embert a ló.
– Micsoda balszerencse, így megsérülni, pont egy ilyen erős, egészséges legénynek!
A legénynek tehát az ágyat kell nyomnia, és akkor, tessék, valami vitatott terület miatt hipp-hopp kitör a háború. A fiatalokat behívják katonának, menniük kell harcolni azért a távoli területért. De persze a mi fiúnknak nem veszik hasznát, merthogy sínben van a lába. Megjönnek a hivatalnokok, kegyetlenül megvizsgálják, vagyis jól rávágnak a lábára, hogy lássák, nem szimulál-e? Fájdalmas üvöltései eléggé meggyőzőnek tűnnek, úgyhogy békén hagyják. A többiek elmennek a tetves háborúba, a szomszédok meg megint jönnek mondani a magukét.
– Micsoda szerencse! Micsoda jó szerencse!
És így tovább és így tovább.

mickie 2011.03.14. 15:31

Langlois-híd

Van Gogh: Az arles-i Langlois-híd

 

Arles, 1888. április

(Forrás: www.tfsimon.com)

mickie 2011.03.06. 13:03

Idézet #10

"Minden nap közt a legeltékozoltabb,
amelyen nem nevettünk."

Nicolas Chamfort

mickie 2011.02.19. 12:30

Részlet #2

A kétség lazaca (The Salmon of Doubt) című könyv borítóján olvastam először az alábbi részletet évekkel ezelőtt, melynek eredményeképpen sürgős (könyv)vásárlás vett rajtam erőt és az elhatározás, hogy Douglas Adams írásait mihamarabb megismerjem. (És csak ezután jött nálam a Galaxis útikalauz stopposoknak!) Az alábbi szöveg – egyébként Dirk Gently utolsó nyomozásának történetéből – jól mutatja Adams elképesztően zseniális gondolatmenetét, és a végén veszed csak észre, hogy az egész mindössze egyetlen mondat volt.

Douglas Adams: A kétség lazaca

Normális esetben megkérdezné a férjét, magyarázta, de az nemrég meghalt bungee jumpingolás közben, amit persze nem kellett volna csinálnia az ő korában, de a hetvenedik születésnapja volt, és azt mondta, hogy pontosan azt fogja csinálni, amit akar, még ha bele is hal, ami persze be is következett, és bár természetesen megpróbált kapcsolatba lépni vele egy médiumon keresztül, egyetlen üzenetet kapott tőle, mégpedig hogy ő nem hisz ebben az ostoba spiritualista szélhámosságban, az egész csak mocskos szemfényvesztés, amiről a néni azt gondolta, hogy goromba dolog volt tőle, és persze elég kínos volt a médiumnak is.

mickie 2011.02.14. 01:00

Fotó #12

(Forrás: Szeretettel szeretni)

Metró

Hát elkapott ma, kiscicám,
az ellenőr a metrón.
Nem volt érvényes matricám,
kívánom, bárha lett vón.

Leszállított – az alagút
most énelőttem ásít,
s eljutnom több mint bonyolult
a kívánt állomásig.

S míg kattog egyre távolabb
haladva lent a metró,
halkan kattog a bőr alatt
az ember szíve dettó.

mickie 2011.02.05. 17:20

Dalszöveg #3

Nickelback: If Today Was Your Last Day

My best friend gave me the best advice
He said each day's a gift and not a given right
Leave no stone unturned, leave your fears behind
And try to take the path less traveled by
That first step you take is the longest stride

If today was your last day and tomorrow was too late
Could you say goodbye to yesterday?
Would you live each moment like your last
Leave old pictures in the past?
Donate every dime you had, if today was your last day?
(What if, what if, if today was your last day?)

mickie 2011.01.28. 21:28

Idézet #9

"A neked való dolgok vonzódnak hozzád. Hidd, mint ahogy élsz, hogy ha bárhol a világon elhangzik egy szó, amit meg kell hallanod, az ott fog zengeni a füledben. Minden hozzád szóló mondás, minden könyv, minden elrejtett szó biztosan megtalál egyenes vagy tekervényes úton."

Emerson

mickie 2011.01.27. 18:00

Részlet #1

Tolsztoj: Anna Karenina

Vronszkij fölszállt a kalauz nyomán a kocsiba, de a fülke bejáratánál megállt, hogy egy kimenő hölgynek utat engedjen. Elég volt egy pillantás a hölgy külsejére s a társaságbeli ember szokott érzékével már meg is állapította, hogy a felsőbb körökhöz tartozik. Bocsánatot kért és már-már bement a fülkébe; de szükségét érezte, hogy még egyszer visszanézzen rá; nem azért, mert nagyon szép volt, nem is az előkelő és szerény báj miatt, amely egész alakját elöntötte; kedves arckifjezése volt, ahogy elment mellette, valami rendkívül gyöngéd és barátságos. Ahogy visszanézett, a hölgy is épp visszafordította a fejét. Ragyogó, szürke szeme, amely a sűrű szempillától sötétnek látszott, barátsággal és figyelemmel állapodott meg Vronszkij arcán, mintha fölismerte volna; majd rögtön az odaáramló tömeg felé fordult, mint aki keres valakit. Vronszkijnak ez a rövid pillantás is elég volt, hogy az arcán játszó, türtőztethetetlen elevenséget, amely csillogó szeme s pirosló ajkait elgörbítő mosolya közt röpködött, észrevegye. Valaminek a bősége mintha úgy elöntötte volna egész lényét, hogy hol a szemvillanásában, hol a mosolyában tört ki, akarata ellenére is. Szemének a fényét szándékosan kioltotta, de alig észrevehető mosolyában akarata ellenére is fölsugárzott.

mickie 2011.01.26. 20:49

Akarat

"Az akarat valamely célra irányított erőkifejtést jelent. Az egészséges akarat jele: türelem, kitartás, szilárd várakozásra, kivárásra való képesség. A hallgatás erőt akkumulál. A hallgatásba feszült akarat, amely mögött tudás és félelem nélküli merészség várakozik, megérleli számunkra az időt. Csodálkozva fogjuk tapasztalni, hogy e türelmes, uralt, szívós belső izzás vonzani kezdi kívánságunk tárgyát, s anélkül, hogy látható gesztusokat tennénk feléje, a cél közeledik felénk."

Szepes Mária

mickie 2011.01.18. 14:29

Fotó #11

(Forrás: Boldogság – légy boldog)

Decemberben hugim magával vitt a Szabad-ötletek jegyzéke című darabra a Pinceszínházba. József Attila életébe egy, az irodalom órán tanultaktól teljesen különböző szemszögből volt alkalmunk bepillantani. A költő kezelőorvosához írt önvallomása annyira személyes hangvételű, hogy az szinte már zavarba ejtő. Jordán Tamás előadásában a darab elgondolkodtató, ugyanakkor szórakoztató is, csak ajánlani tudom mindenkinek. Egy biztos, azóta egészen másképp látom-olvasom József Attila verseit.

Nagyon fáj

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is –

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

mickie 2011.01.16. 10:00

Idézet #8

"Ha olyasvalamire gondolsz, amit nem értesz, szörnyű, kellemetlen érzés lesz úrrá rajtad, melyet zavarnak hívnak. Zavar, mert mindannyian buta kis majmok vagyunk, akik megpróbálják kitalálni, hogyan illeszthetnének össze két fadarabot, hogy elérjék a banánt, és rendre kudarcot vallunk. Ezért érzem magam egyfolytában hülyének. Időnként azonban mégis sikerül összerakni a két botot és elérem a banánt."

Richard Feynman

Átváltozás

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Ismét külön engedéllyel – és büszkeséggel – teszem közzé ezt a verset. Alant megtalálható a forrásblog, érdemes szemezgetni! :)

Egy néma vallomás

Nincs hangom, mellyel elmondhatnám,
Nincs tollam, mivel leírhatnám,
Ceruzám sincs, hogy lerajzoljam,
Nincsen rá mód, hogy bevallhassam.

Ha olvasnád gondolataim…! –
Velük léteznem szinte már kín!
Nem számít: ébrenlét vagy álmok,
Kísértenek, de csak foszlányok!

Ha tudnád, mi dübörög bennem,
Ha tudnád – tán el kéne mennem!
Én mindent, mindent elrontanék,
Ha most nyíltan itt színt vallanék.

mickie 2010.12.25. 18:25

Fotó #10

reblogged from: piros cérnával

mickie 2010.12.24. 18:00

M betűs cirmosok

Tíz legenda a macskákról – részlet Amy D. Shoyai: Kölyökmacskák című könyvéből

Az egyik legmegindítóbb legenda egy egyszerű cirmosról, és arról az ajándékról szól, amivel ez a nagyszívű kis állat az első karácsonyon megajándékozott egy nem mindennapi anyát és gyermekét.
Aznap éjjel nem havazott Betlehemben. A kismacska az istálló ablakából a csillagos égboltban gyönyörködött. Szerette az istállót, mert meleg és biztonságos hely volt, ahol nyugodtan nevelgethette szőrös kis csemetéit, és a fogadós néha egy kis maradékkal is meglepte őket. A kis cirmosban nem volt semmi különös, a legtöbb ember szinte tudomást sem vett róla. Elvégre szürkésfekete, rövid szőrű bundájával nem sokban különbözött a többi macskától. De a cirmos csíkos bundája alatt óriási nagy szív rejtőzött.
Aznap este a mi cirmosunk meglehetősen rosszkedvű volt, mert nem sikerült semmit sem fognia vacsorára, hiába vadászott. A várost néhány napja elözönlötték az emberek, és olyan hangosak voltak, hogy nem lehetett tőlük pihenni sem. Mi több még Cirmos máskor oly csendes istállóját is ellepték. Korábban csak szőrös társaival kellett osztozni a helyen. A pár ellen nem is volt neki semmi kifogása – ők csendesek voltak. Aznap reggel is elindult a szokásos körútjára, de mire visszaért, az istálló tele volt emberekkel.
Az ablakból nézte, amint az utolsó látogató is távozott. Leugrott a párkányról és halk léptekkel közelebb merészkedett – és nem hitt a szemének!

A szerző külön engedélyével – köszönet és puszi érte! :)

Korai Hóvirágok

Faggyal jött a tél. belém marta ezüstjét,
remegő álom csupán, mit szívem epedve kért.
egy pillanatot, egy mosolyt, egy érintést
mégis messze hullott el tőled az átfagyott kéz.

Hideg van. Lelkembe belemart a fájdalom,
de lágy nap süt át a halott ágakon.
érintettelek, ártatlanul csupán...
mégis feltámadt bennem egy forró szelű hurrikán.

Árva szívem... Enyém már nem marad.
Árva lelkem egyedül tovább nem bolyong.
lábad elé teszem most hát mindkettőt.
ítélj meg vagy el egy remegő szeretőt.

S te rám néztél. Szemeidben lágyan ragyogott a fény.
Ajkamat érintetted... S szívemet fogtad vele,
kezemet karoltad, s lelkemet karoltad át vele.
most nem ragadhat el az elmúlás szele.

Itt állunk, ketten hát a fagyban.
testünkkel melegítve a szerelmet egymásban.
lehelletünkkel óvva a másik szívét,
csókunkkal vigyázzuk egymás lélegzetét.

Árvák már nem, s együtt sem vagyunk még.
Előttünk gátak, falak, s ezerévnyi remény.
Döljenek a falak, törjenek a gátak.
Adjuk át a reményt... Egymásnak.

mickie 2010.12.10. 10:34

Idézet #7

"Nem az a kedves, aki szép,
hanem az a szép, aki kedves."

Lev Tolsztoj

mickie 2010.12.09. 21:29

Mikulás-utóposzt

(Mikulás-napra szántam ezt a kis írást, de december 9-ével már csak utóposzt lehet...)


 

Találkoztam ma az utcán egy öreg bácsival. Piros kabátja és fehér pomponos sapkája volt, hosszú fehér szakálla és kedves arca. Azt hittem útbaigazítást szeretne, mivel messziről látszott, hogy nem idevalósi. Megálltam hát egy szóra. Arra kért, üljek az ölébe és meséljek neki az álmaimról, hogy mondjam el, mit szeretnék.
Erre én azt mondtam neki:
– Hát, bácsi, én bizony nem ülök az ölébe! Van nekem egy Kedvesem, majd ő az ölébe vesz, vigyáz rám és teljesíti az álmaim.
A bácsi ezen nagyon meglepődött és kérdezte: vajon az én Kedvesemnek hosszabb-e a szakálla, mint az övé?
De a Kedvesemnek egészen rövid a szakálla. Erre megnyugodott, hogy akkor nem egy helyi konkurens vállalkozóról van szó.
– Hanem, hallgass ide! – mondta. – Ha ez a fiú az ölébe vesz és meghallgatja a kívánságod, akkor légy nagyon boldog, mert számodra egy réges-régi mese valóra vált. Biztos jó voltál egész évben!
Huncut mosoly suhant át az arcán.
Már éppen kezdtem volna magyarázni, hogy hát valójában az úgy volt... De nem várt tovább. Kezembe nyomott egy kis piros, arany szalagos csomagocskát – a szalag mellé vékony ágacskák voltak tűzve –, hunyorgott és széles zsákját vállára kanyarítva elsétált.
Csodálkozva néztem utána, ajándékát a kezemben szorongatva. Hirtelen eszembe jutott, ideje lesz hazasietni, hiszen december 6-a van, meg kell nézni az ablakban a csizmát, hátha járt már felénk is a Mikulás.

by mickie

mickie 2010.11.27. 18:54

Filmes idézetek 3

- Te, hallod őket?
- Persze, kabócák!
- Hülye! A rendőröket kérdem.

Macskafogó

Nincs búcsú. Csak szerelem van. Csak szerelem...

Viharzóna (The Perfect Storm)

Amikor valaki nagy hatással van ránk, mindig találunk okot azt hinni, hogy ő az igazi számunkra... Majd egy idő után mindaz, amit a másikban szerettünk, kezd elviselhetetlenné válni. De abban az elvarázsolt pillanatban úgy érezzük, rátaláltunk arra, akit egész életünkben kerestünk.

A part (The Beach)

Hunyhat a máglya

Hunyhat a máglya:
Ezek a szomorú, vén szemek
Nem néznek soha másra.

Léda, elűzhetsz:
E vén, hű kutya-szemektől
Sohasem menekülhetsz.

Szerelmi máglya:
Fölgyujtja tán újra a véred:
Hiába, mindhiába.

Jönnek a rémek:
Ezek a szomorú, vén szemek
El nem engednek. Néznek.

mickie 2010.11.17. 08:50

Fodor Ákos - Haikuk

ha mindenedet
odaadnád érte – mit
adhatnál neki?

egy tökéletes
nap sem csak tökéletes
percekből épül

Ne adj igazat.
Neked túl sokba kerül;
nekem meg épp van.