Ismét külön engedéllyel – és büszkeséggel – teszem közzé ezt a verset. Alant megtalálható a forrásblog, érdemes szemezgetni! :)

Egy néma vallomás

Nincs hangom, mellyel elmondhatnám,
Nincs tollam, mivel leírhatnám,
Ceruzám sincs, hogy lerajzoljam,
Nincsen rá mód, hogy bevallhassam.

Ha olvasnád gondolataim…! –
Velük léteznem szinte már kín!
Nem számít: ébrenlét vagy álmok,
Kísértenek, de csak foszlányok!

Ha tudnád, mi dübörög bennem,
Ha tudnád – tán el kéne mennem!
Én mindent, mindent elrontanék,
Ha most nyíltan itt színt vallanék.

Hiszen Te biztos nem érzel így!
E bűnös érzés csak engem szorít…
Az, bűnös, a Pokol tüze éget.
Mert szeretlek, SZERETLEK téged!

…S mégsem teszek semmit, csak ülök.
S ha veled lehetek: repülök.
Szállok messze, szárnyaim nőnek,
Hogy veled legyek, mikor kéred…

Mindig ott legyek, ha kell, ha fáj –
Ha ezer-ezer gyötrelem rág,
Ott legyek, és megöleljelek.
Felvidítsalak, segítselek.

E szárnyak, mind a három tiéd,
Általad nőtt, csak miattad él.
Egy a célom: hogy minden álmod
Beteljesüljön rendre, látod?

Csak a szép mosolyodért élek,
Szavadtól felderül az Élet,
Minden jobb, minden szebb lesz,
Csak maradj velem: csak Te kellesz!

Forrás: A Csap

A bejegyzés trackback címe:

https://jegyzetfuzet.blog.hu/api/trackback/id/tr412558478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.