mickie 2010.10.23. 09:37

Poe: Csillag, titok!

Csillag, titok!

Csillag, titok!
Álmodtalak
Nyáréjjelen –
Legyek szavad!
Sugár te magad:
Légy fényjelem;
Messzi honod
Fürdesse szivem.

Világod: Szépség, Tisztaság!
Sehol szenny – mindenütt virág;
Rejti szerelmünk lugasát
Álom-kerten, hol ott pihen
Álomleány-had szüntelen
S a cserkész szél ezüstösen
Alél ibolya-fekhelyen.

Ó, ami Benned látható,
Oly más, mint e földi való:
A legkékebb szép szemet
Őrzi hamis, hűtlen keret –
Édes szellőkön suhan
Ékes hang szomoruan –
Szív, ha érted megtörik,
Öröme könnyeden szökik,
Visszhangja még elidőz,
Kagylóbúgást felidéz.
Bánatod hű képe kél:
Földre perdülő levél –
Szent varázslepel borul rád:
A gyász még nem búskomorság –

Tandori Dezső fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://jegyzetfuzet.blog.hu/api/trackback/id/tr632376727

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.