mickie 2010.05.27. 16:40

Cseppnyi élet

Bíborszínű ég szegélyén
Új hajnalra ébredt a nap,
Harmatcseppként friss virágon
Így kezdted meg utadat.

Honnan jöttél, merre tartasz?
E csöppnyi lét is rejtelem.
Azt tudod csak, vár a végzet
A messzi élet-tengeren.

Egy vagy csupán millióból,
Egy alaktalan víz-darab,
És hogy az óceánt elérd,
Meg kell találnod önmagad.

Rejtélyes, vad világon át
Nincs biztos nyom, mely elvezet;
Saját úton kell majd járnod,
Formálni vízcsepp-életed.

Olykor érzed, egyedül vagy,
Így értelmetlen küzdened,
Visszautat nem találnál,
De már megállnod sem lehet.

Ekkor jön egy futó zápor,
És megcsillantva csöpp szíved
A helyes ösvényen járva
Útitársad lelheted.

Rátalálsz a boldogságra
És formátlanság alakot vet,
Patak vagy már, kis folyócska,
Több napsugár sem fenyeget.

Az út végén óceán vár,
A tündöklő kék rengeteg,
S itt tartva, már elmondhatod:
Beteljesült életed.

by mickie

A bejegyzés trackback címe:

https://jegyzetfuzet.blog.hu/api/trackback/id/tr542035819

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.